Page 139 [139]
OCR
5. Intézményesülés e 137 analitikusnak, hát mindenki nagyon sérült ember. Nincs kivétel, és hogy érzékenyek, sérültek, és nagyon vágynak arra, hogy tartozhassanak valahova, ahol védettséget élveznek, és ez valójában nem létezik, a saját védettségedet kell megteremtened magadban. Mondjuk, erre jó az analízis." A saját védettség megteremtése mellett más kísérletek is történtek arra, hogy az áldatlan állapoton változtassanak. A nemzetközi bizottság előtt az elsők között vizsgázó Arató Anna, aki szerint , olyan hatalmi harc volt az egyesületben, hogy mindenki meghalt volna, hogyha mód lett volna szemmel ölni” (ARATO 2013: 64), mindenképpen véget akart vetni az ellenségeskedésnek, ennek érdekében a "70-es évek végén, "80-as évek elején a lakásán analitikus klubot működtetett. Havonta egy alkalommal, fehér asztal mellett találkozhattak itt a szakma képviselői: , Éveken keresztül szelídítettem az egyesületi tagokat. Etettem és itattam őket" - számolt be missziós munkájáról a pszichoterapeuta, amely elmondása szerint nem is volt sikertelen (ARATÓ 2013: 64). Hasonlóképpen nyilatkozott az egyik résztvevő, Székács Judit is, aki szerint igen inspiráló volt, ahogy az összeverődött 20-40 kolléga a kedélyes vacsora mellett megosztotta egymással élményeit, tapasztalatait (SZÉKACS 2013: 82), és ezáltal közelebb kerültek egymáshoz. A kiképzés alatt állók, vagyis a kandidátusok, akik jellemzően azt élték meg, hogy nem teljesen fogadják be őket a , nagyok", (éppen Székács Judit, valamint Dobossy Mariann patronálásával) saját informális csoportot alakítottak, szintén egyik kollégájuk körúti lakásán, amely ugyancsak évekig működött."" A pszichoanalizis-közösseg befogadási hajlandóságát elégtelennek ítélők tehát saját kiscsoportokat alakítottak, amelyek jó terepnek bizonyultak egymás mélyebb megismerésére és szakmai identitásuk erősítésére, az ellentétek mérséklésére. A pszichoanalitikus-csoportoktól nem idegen a belső megosztottság, a látványos szakításokig menő ellentét, amely általában valami szakmai véleménykülönbségre vezethető vissza. A magyar közösséget is több ellentét osztotta meg, és nem csupán a tekintélyes idősek - képződő fiatalok törésvonal mentén. Az egyik ilyen a két , nagy öreg": Hermann Imre és Székács István között, illetve a Hermann- és a Székács-csoport között feszült. Paneth Gábor szerint 1948 körül történhetett valami, Székács talán elkövetett valamit a többiekkel szemben, aminek eredménye látványos harag és elkülönülés volt. , Hogy mi történt, ezt soha senki nem tudja. Mindenki másképp mondja el. Ahány könyvet olvas arról, hogy Rudolf főherceg mitől halt meg, azt is mindenki másképp mondja el" (PANETH 2013: 22). Maga Székács sem nyilatkozott bővebben a történtekről, elbeszélése szerint az egyesület feloszlatása környékén ő már nem is tartotta a kapcsolatot a társasággal: , akkor én már 10 Történeti interjú I[/2/73. + "Történeti interjú II/9/221.
