Page 138 [138]
OCR
136 e Élettörténet és pszichoterápia volt analízisbe járni, legtöbbször valamiféle különmunka mégis kellett a finanszírozásához (FLASKAY 2013: 118), de olyan eset is előfordult, hogy valaki a nagyanyja gyűrűjét adta el a képzés kedvéért." Az analitikus megtalálásával és a terápia anyagi lehetőségeinek megteremtésével korántsem történt meg az analitikusok csoportjába történő befogadás. A terapeutajelöltek egyszerre voltak privilegizált és ugyanakkor kiszolgáltatott helyzetben. Egyfelől részei voltak egy nemzetközi szinten is magas presztízzsel rendelkező - itthon éppen csak megtűrt - szakma nem hivatalos, szájhagyomány útján terjedő képzési rendszerének, ezért ők is öntudatosak és elhivatottak voltak, másfelől a védettség mellett , nagyon feszítő is volt persze, hierarchizált volt, és abszolút megszólalni se lehetett, nem is köszöntek vissza az embernek, tehát egy nagyon rossz, megalázó helyzet volt, de hát egy szocializmusban felnőtt embernek ez teljesen természetes." Sajátságos módon a pszichoanalitikus közösség gyűlésein részt vevők a pszichoterápiás gyakorlattal és az analitikus gondolkodással - mindent ki lehet mondani, mindent meg lehet kérdezni - szemben egy túlszabályozó és alapjaiban megkérdőjelezhetetlen rendszerben találtak rokonságot. Mások ugyan szintén beszámoltak a formális, szorongáskeltő stílusról, mely a közösségben uralkodott, azonban ezzel kapcsolatban nem a prominens pártemberek tekintélye jutott eszükbe, egészen más asszociációik támadtak: , Akkor olyan elképzeléseim voltak, hogy az analitikusok olümposzi magaslatokon trónolnak, és elérhetetlenek" (ERDÉLYI 2013: 171). A leírt jelenség azonban ugyanaz, ahogy egy harmadik megszólaló látta: , A kör zártan, enklávészerűen működött, patriarchális, paternalisztikus szerkezeti vonásokkal"? (HIpas 1998: 119). Az analitikus hagyományok őrzése, az ortodoxia bizonyára a csoport vezetőinek személyiségéből is következett, de közrejátszhatott az is, hogy más eszközük nem lévén a legitimáció biztosítására - hiszen formálisan nem léteztek önálló intézményként, egyesületként -, a tekintélyelvűséget választották. Bár az előbb említettek alapján kétségesnek tűnhetne, de tény: az analitikus világtól nem rettentek el a fiatalok - egyrészt a mesterek közelében, körében egy különleges , klubhoz" tartozónak érezhették magukat, másrészt reménykedtek, hogy előbb-utóbb ők is feljebb lépnek a képzeletbeli ranglétrán, partneri viszonyba kerülnek a nagyokkal. Manapság már többen úgy vélik, hogy hiú ábránd volt a valahová tartozás: , Nekem mondták annak idején, mikor még így pályakezdő voltam - ugye, nem az analitikusom, mert 6 nem beszélt velem, de mások, hogy nincs hova tartozni, ne reménykedj, de még akkor nem hittem el... Nem véletlen, hogy kik mennek terapeutának, főleg :95 Történeti interjú II[/2/65. 399 Történeti interjú I[/2/72-73.
