Page 135 [135]
OCR
5. Intézményesülés s 133 támogatásával, nem a hivatalos keretek között történt a képzés és a gyögyitás, hanem a nagy nyilvánosság elől elzártan, a hősiesség, a küldetéstudat és a romantika képzeteit, élményét keltette a résztvevőkben (legalábbis jelentős részükben). Természetesen ezt a hősiesnek nevezhető attitűdöt kellőképpen megalapozta a rendszer korábban markánsan képviselt pszichoanalízis-ellenessége, mely még élénken élt a kollektív analitikusemlékezetben, még akkor is, ha a fiatalabbaknak már nem volt közvetlen élménye a korábbi egyesületről. Az ifjabb analitikus generációhoz tartozó egyik pszichoanalitikus szerint: , Bujkáltunk, és hittünk abban, amit tettünk, mert volt hozzá erőnk. Az »ügyben« nem az volt a romantikus, hogy bujkalunk, hanem hogy volt erénk titokban végezni a dolgunkat, persze vigyázva, hogy ne történjen baj. Analitikusként mertünk nemet mondani a kényszerű feloszlatásra, mertünk mást tenni, mint amit vártak tőlünk" (LUKÁcs 2013: 38). A pszichoanalízis tehát még jó ideig megőrizte , tűrt" jellegét, és megmaradt olyan - egyelőre informális - közösségnek, amelynek valamiképpen a puszta léte is emlékezteti a rendszert arra, hogy jelen vannak, léteznek a döntéseivel egyet nem értők, és arra is, hogy a tudomány és a gyógyító gyakorlat univerzális képződmény, amelyet a diktatúrák csak ideig-óráig nyomhatnak el. A , tiltott gyümölcs"-motívum mellett nem elhanyagolható szempont, hogy a pszichoanalitikus gyakorlathoz, különösképpen az ortodox pszichoanalízishez bizonyos mértékben illett is a titok, pontosabban a rejtőzködés, éppen a szakma által elvárt neutralitás és absztinencia szigorúan vett követelményei miatt. Az egyetemista, a képzésben lévő gyakran saját bőrén tapasztalhatta, hogy mennyire rejtik - ezzel pedig védik - a pácienst az analízis törvényszerűségei. A szakmai gyakorlatát töltő pszichológus hallgató például nagy megütközést keltett, amikor kollégáitól megkérdezte, hogy jártak-e analízisbe, és kihez. , Ezt nem illik megkérdezni. Tehát, hogy egy ilyen rejtőzködés vagy titok, hogy erről ne beszéljünk."?? Egy másik interjúalanyom analitikusa Nemes Lívia volt; egy alkalommal a terapeuta rendelője előtt találkozott össze egyik közeli barátnőjével -— meglepődve konstatálták, hogy mindketten már harmadik éve Nemes páciensei, és hogy addig mindketten sikeresen megőrizték ezt a titkot (AJKAY 2013: 147-148). Volt, aki egyetemistaként, tulajdonképpen az udvariassága és fürgesége következtében kapott életre szóló tanítást a betegek védelméről, inkognitójának fontosságáról. Pszichológus csoporttársánál és barátnőjénél vendégeskedett, aki nagyapjával, a neves pszichoanalitikussal lakott együtt. , Emlékszem, kinyitottam az ajtót egy páciensnek, még most is a föld alá tudnék süllyedni szégyenemben, tudod, mi ott dumáltunk, olvastunk, meg nem tudom, készültünk a vizsgára, csöngettek, azt hittem, hogy valamelyik tanulótárs érkezett, és kitártam az 392 Tôrténeti interju 11/6/155-156.
