Page 128 [128]
OCR
126 e Élettörténet és pszichoterápia címmel hajlandó volt az aktuális Hétvége?" nyitó előadásának megtartására, és vélhetőleg segített felszámolni, legalábbis csökkenteni a hatalom képviselőinek ellenérzését a szabadon együtt lévő, egymással nyílt kommunikációra törekvők tevékenysége, vagyis a , csoportozás" iránt (HARMATTA 2017; OZSvÂTH 2017). Hasonló megfontolásból igyekeztek bevonni a konferencia körüli teendőkbe a helyi pszichiátriai ellátás munkatársai mellett a helyi politikai élet irányítóit, például a tanács képviselőjét is: ugyan nem előadóként, de mégis igyekeztek megnyerni az aktuális helyszín első embereit az ügynek. , Például úgy zajlott egy Pszichoterápiás Hétvég megnyitója Debrecenben, hogy egy ilyen szabályszerű, hogy is mondjam csak, ilyen pártkonferenciajellegű berendezése volt a teremnek, nagy asztallal, talán pirossal is leterítve, nem biztos, hogy piros volt, szóval teljesen ilyen pártkonferencia jelleg volt, ott ült a párttitkár, a tanácselnök, meg nem tudom, kicsoda. Szóval nagyon nagy hangsúlyt tettek erre, hogy bevonják a döntéshozókat abba, hogy ismerjék meg, mi zajlik, meg hogy részessé tegyék őket abban, hogy valamiképpen azt érezzék, hogy éppen a pszichoterapiat 6k tamogatjak.”*” Az alulról jövő kezdeményezésnek bizony szüksége volt arra, hogy ,,megadják, ami a császáré", hiszen a stáb tulajdonképpen tojáshéjon lépdelt: ez olyan jelenségekben is megnyilvánult, hogy a pszichoanalízis szó például még mindig kissé gyanúsnak tűnt, így a csoportanalízis helyett szabad interakciós kiscsoportot illett mondani. Igencsak nagy indulatok övezték a Hétvéget: magát a pszichoterápiát is olyan veszélyesnek látta az egyik neves pszichiáter, hogy az első rendezvényen többször óvta a hallgatóságot a bomlasztó gyakorlattól, és infarktust is kapott. A Hétvég-mozgalmat többen értetlenséggel, sőt ellenségességgel nézték - feljelentések is történtek, azonban ezeknek végül nem lett különösebb következményük (ZÁNKAY 1989: 389-400). A hatalom tehát megtűrte, nem értékelte rendszerellenes tevékenységnek, noha a szervezők néha bizony konspirálni kényszerültek. A stáb ugyan sokat áldozott a szabad idejéből is az ügyre, de alkalmanként kénytelen voltak munkahelyükön, a Főpimóban - amelynek éppenséggel feladata lett volna a pszichoterápia népszerűsítése - illegalitásba, de legalábbis fedezékbe vonulni: , Hát, ugye, mi címeztük meg közben az egyes pszichoterápiás hétvégékre a meghívókat ugye 200 embernek, mikor a listák összeálltak. Hát azt úgy csináltuk, hogy vizit után a Hidas szobájába gyűltünk, fél 11-kor vagy mikor, kávézni, és akkor bezártuk az ajtót, és jött a Szinetár, és nem engedtük be, dolgoztunk, írtuk a borítékra a címzéseket, ragasztottuk le, olyan csendben csináltuk, hogy nem tudott bejönni, és jött kopogni, nem engedtük. Igazi 58 A kortársak általában a Pszichoterápiás Hétvég megnevezést használták, de ez nem volt konzekvens. 79 Történeti interjú [/2/47.
