OCR
4. Képzés e 123 Az analitikus képzést be nem fejező, de a pszichoanalitikus gyakorlat iránt elkötelezett György Júlia arra törekedett, hogy hasonló szemléletmódú munkatársakat gyűjtsön maga köré. Ennek nyílt vállalásától -— különösen az első években - ajánlatos volt tartózkodni: például álláshirdetéseikben az megjelenhetett, hogy pszichoterápiás képzettségű munkatársakat vár, de a pszichoanalitikus orientáltság követelménye már nem." Az óvatosság indokolt volt: mint az ügynöki jelentésekből láthattuk, az intézmény szemléletmódja a hatalom bizonyos képviselői számára kimondottan veszélyesnek, de legalábbis gyanúsnak tűnt. Amikor a , Faludi" 1969-ben elindította a hamar híressé vált szemináriumát, és , elhangzott az első ilyen egyértelműen analitikus előadás, György Júlia behívott utána a szobájába és azt kérdezte: Mondja, Gyuri, nem lesz ebből baj?« — Azt nem tudom - feleltem, de ha nem tudunk olyat nyújtani, amit az emberek máshol nem kapnak meg, akkor minek vagyunk? Júlia néni bólintott. Mivel bátor ember volt, mint vezető, hallgatólagosan vállalta a felelősséget mindenért. Az érdeklődés az előadás iránt nagy volt, és végül nem lett belőle baj" — emlékezett később , Júlia néni" munkatársa, Vikár György (VIKÁR 1998: 300). Az előadássorozat (alias: Szombat délelőtti szeminárium) igencsak kockázatos vállalkozásnak tűnt, és talán valóban a nagy érdeklődés játszott döntő szerepet abban, hogy , nem lett belőle baj", hogy 12 esztendeig működhetett. Az előbbivel párhuzamosan egy másik szeminárium is beindult, melyet kifejezetten a nevelési tanácsadók pszichológusai számára alakítottak ki, és a későbbiekben esetmegbeszélő csoporttal is kiegészítettek (VIKÁR 1998: 300). Ennek a sokak számára meghatározó, informális jellegű képzés létrejöttének hátterében két tényező állt. Egyrészt az újonnan alakult intézménynek a pszichoterápia, különösképpen a pszichoanalitikus szemléletmód iránti elkötelezettségéből adódott. Ez az elkötelezettség ugyanis a hivatalos pszichoterápiás képzés keretei mellett kevésnek bizonyult volna (hiszen az tulajdonképpen nem létezett), éppen ezért autodidakta módon, pontosabban csoportos tanulással igyekeztek áttekinteni a klasszikus analitikus irodalmat és annak modern irányzatait - már amennyire lehetséges volt abból a szakirodalomból, ami éppen rendelkezésükre állt. Kezdetben a világháborút „bujkalökent” túlélő Freud-kötetek, illetve a külföldről kincsként megkapott - és a nyelvismerettel rendelkező lelkes szakemberek által fordított — tanulmányok, könyvek jelentették ehhez az alapot. A másik háttértényező az utánpótlás-nevelés volt, vagyis a , faludis" munkatársak azon felismerése, hogy mindenképpen kiegészítendő a hivatalos lélektani képzés. A küldetés mindenekelőtt Nemes Lívia nevéhez köthető, aki egyetemista unokahúga révén betekintést nyerhetett a pszichológusképzésbe, és úgy vélte, a pszichoterápiás 35 179. sz. hirdetés. Orvosi Hetilap 1968. október 20. 109(42). 2349.