Oldal 124 [124]
OCR
122 » Élettörténet és pszichoterápia hogy hogy kell egy pácienssel foglalkozni, és bedobott bennünket a mélyvízbe, és rátanított bennünket arra, hogy hogy kell fölvenni a kapcsolatot egy pacienssel.”*” Kétségtelenül ő volt a legmeghatározóbb klinikai pszichológus a korszakban, akinek iskolateremtő képességét, szakértelmét a hatalom is kénytelen volt elismerni, és tevékenységének nyomán a Lipótmezőn létrejött a klinikai pszichológusok hivatalos kiképzőhelye (SZAKÁCs - BAGDY 1993). Tehát a szektajelleggel indult, a Belügyminisztérium és konzervatív pszichiáterek szemében egyaránt botránykőnek, de legalábbis nagyon gyanúsnak számító Laboratórium végül intézményesült, beépült a hivatalos, diploma utáni szakképzési rendbe. Mérei - a Mester-szerepet felvállalva — a betegvezetés mellett életvezetésre is oktatott, amit nem mindig lehetett elválasztani a szakmai jellegű tanácsoktól. Így elvárta, hogy tanítványainak, a leendő pszichoterapeutáknak legyen gyerekük, doktori fokozatuk, jogosítványuk, és menjenek analízisbe (ő maga nem volt felkent analitikus, BoRGos 2006: 25-26). Természetesen nem csupán elvárásokat fogalmazott meg, hanem rengeteget adott is a hozzá közel állóknak ismeretben, szemléletmódban, a betegek és a szabadság mindenekfeletti tiszteletében - bár utóbbit tekintve láthatjuk: ő is rendelkezett bizonyos konvenciókkal. Kiváló tehetséggel szervezett maga körül közösségeket, amit többek között az is jelez, hogy évtizedekkel Mérei halála után sem szűnt meg két tanítványi, pszichoterápiás csoportja (FONYóÓ 2006: 59). A Lipótmező mellett a másik ilyen közismert hely, ahová érdemes volt eljárni, a , Faludi utca", vagyis a Fővárosi Tanács Gyermekpszichológiai Szakrendelője (XIII. ker., Faludi u. 5.) volt. Az intézményt 1968-ban hozták létre azzal a céllal, hogy a nevelési tanácsadók kompetenciáját meghaladó, súlyosabb nehézségekkel küzdő gyerekek pszichiátriai, pszichológiai, pedagógiai ellátását biztosítsák (MURÁNYI-KovÁcs 1969). Vezetőjévé dr. György Júliát nevezték ki, aki - mint korábban említettem - az egykori nehéz helyzetű gyereknek nyújtott támogatása miatt Aczél György személyes védelmét élvezte. Az elkötelezett gyógyító - nem mellesleg kitűnő szakember -, akinek működését mind a német megszállás, mind a személyi kultusz évei ellehetetlenítették (VIKÁR 1978), végre komoly feladathoz jutott: számára , a Faludi" a beteljesedést, a célba érést jelentette. Végre megvalósulni látszott az, amiért egész életében dolgozott, igazi terápiás és szellemi műhelyt hozhatott létre maga körül (KUN 1978: 413). György Júliát hamarosan a , gyermekvédelem ez ideig legjelentősebb művelőjeként""" tartották számon, intézményét pedig gyermekpszichoterápiás központként, képző intézményként - noha oktatást csak , mellékesen", az igényeket felmérve végeztek. 573 Történeti interjú [/1/2-3. 74 Köves Rózsa: Kilencven éve született dr. György Júlia. Magyar Nemzet 1986. június 28. 49(151). 7.
