Page 115 [115]
OCR
4. Képzés e 113 jelzi, hogy az előbbi visszaemlékező szerint az egyetemen némiképp lekicsinylően csak , lelkészeknek" hívták őket a mäs szakosok.** Mindenesetre az az - eleinte néhány, később néhány tucat - fiatal, aki bejutott a nappali tagozatos képzésre, hatalmas megtiszteltetésként élte meg, hogy fölvették, és legtöbbjük számára , nem volt elképzelhető", hogy ne jelenjen meg egy egyetemi előadáson." Az egykori hallgatók arról számoltak be, hogy tanáraik azt közvetítették számukra, hogy fontosak, értékesek, így jó hangulatban teltek az órák, és az évfolyamtársak az informális közösségi terekben is keresték egymás társaságát - például a menzára járást is szakmázásnak, a szakmai identitás egyik formáló , közegének" lehetett megélni."" Az esti tagozatos, az egyetemet munka mellett végző hallgatók is úgy érezték, hogy tanáraik megbecsülik őket, szinte tisztelettel néznek rájuk amiatt, hogy másoddiplomásként, egyéb elfoglaltságaik mellett mindenképpen el szeretnék sajátítani a szakmát, és cserébe , nagyon meg akarták őket tanítani", kollégaszámba vették őket (ha voltak is kivételek: az élettan mintha az estisek szóró-tantárgyanak lett volna kinevezve). ?? A - csak néhány évig működő - levelező képzés viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: például a testületileg beíratott börtönőrök , ültek az első sorban, mint egy leszúrt kopjafa, semmit nem értettek. A későbbi pszichoterapeuták - az emlékírók és meginterjúvoltak — azonban nagyon is komolyan vették feladataikat, és többségük rendkívül szorgalmasan készült a hivatására. Lehetőségeik meglehetősen korlátozottak voltak: bár a korábbi évek ideológiai elnyomása nem tért vissza, sem az információ áramlás, sem a véleménynyilvánítás teljes szabadságáról nem beszélhetünk a korszakban. Ez természetesen az egyetemi oktatásban és kutatásban is megmutatkozott. Továbbra is a szovjet pszichológia számított az etalonnak, noha a pszichológus egyetemi oktatók többsége igen jól megtanulta a nyugati nyelveket, és használta is, elsősorban a szakirodalom olvasásához - utazásra kevésszer és keveseknek volt lehetősége. Az angol nyelv jelentőségére a szakmában Kardos Lajos még az ötvenes évek elején felhívta munkatársai figyelmét, annak ellenére, hogy , elképzelhetetlen volt, hogy valaha is egy élő angollal találkozhatnánk" (BARKÓCZI 1998: 19). A nyelvismeret pedig kiemelten fontossá vált a szak újraindításával, hiszen megfelelő magyar nyelvű anyag híján az oktatók kénytelen voltak óráról órára saját fordításokat készíteni, azokat előadni (például Barkóczi Ilona a nevezetes Woodworth és Schlosbergkönyvet (BARKÓCZI 1998: 19), amelynek magyar kiadását (WOODWORTH -— 339 Történeti interjú [/4/151—152. se "Történeti interjú [/7/212. >» Történeti interjú [/4/151.; Történeti interjú II[/10/226. 42 Történeti interjú [/2/46., 76. 43 Történeti interjú I[/8/200.
