Seite 111 [111]
OCR
4. Képzés e 109 a képzés korántsem merült ki a neveleslelektanban - ami némi túlzással ugyan, de jellemző volt a korábbi évekre -, ehelyett valóban pszichológusalapképzést szerezhettek a hallgatók. Ám megjegyzendő: a pedagógia és a lélektan szakosok együtt tanulták a Bevezetés a lélektanba, valamint a fejlődés- és neveléspszichológiai tárgyakat, tehát ebben az időszakban a képzésük még nem vált teljesen ketté. A következő években egyre színesedett a tantervi kínálat, és az addigi elméleti tárgyak bővülése mellett többek között megjelent a fiziológia és a kórlélektan (ELTE 1959: 110), ezt követően a biológia, neurológia is, amelyeket megbízott előadók láttak el (ELTE 1961: 139). A Tanszéknek egy új, gyakornoki álláshelyet is sikerült szereznie. 1962-ben kiadták az első pszichológia szakos diplomákat: összesen 8 fő végzett a szak nappali tagozatán, ezen kívül ketten kaptak logika-lélektan, a levelező tagozaton pedig öten lélektan megnevezésű oklevelet (ELTE 1963: 48-55). A következő évben egységesítették a megnevezést: az idegen , pszichológia" szak helyett mindenki lélektani diplomát szerzett, vagyis a nappalin 8, levelezőn pedig 23 fő (ELTE 1964: 384-392) - azaz a szak elindítása után azonnal rendkívüli népszerűséggel bírt. Az oktatók - és a hallgatók - azonban mindezek mellett sem voltak elégedettek a képzéssel. A tanszékvezető szerint a kétszakosság, nevezetesen hogy a pszichológia szak mellé egy tanári szakot is végezniük kellett a hallgatóknak, a lélektan tudománya szempontjából csak , fél-képzést" eredményezett - így munkatársaival egy új képzési tervet dolgoztak ki, melynek mielőbbi bevezetését remélték (KARDOS 1960: 274). Az egyetemi szak indításával egy időben bevezetett középiskolai pszichológiaoktatással is akadtak gondok. Egy 1962-es elemzés szerint nehézséget jelentett a sokféle elvárás is: a középiskolások egy része magánéleti, erkölcsi kérdéseinek megválaszolását várta a tantárgytól, míg bizonyos felnőttek abban reménykedtek, ,a pszichológia egyedül megoldja a dialektikus materializmusra való nevelést" (TUNKLI 1962: 143). A pszichológiaoktatás nem is minden gimnazistához jutott el, a reál tagozatosok például kimaradtak belőle. Csupán az 5 évvel azelőtti (vagyis 1957-es), kísérletinek nevezett tankönyv állt rendelkezésre, mely az általános pszichológia alapjaival ismertette meg a növendékeket, de megfelelően képzett pszichológiatanárból sem volt elég, és az órák bizony -— demonstrációk híján - sok esetben unalmasra sikeredtek (TUNKLI 1962: 143). Bár nem túl gyorsan, de mégis történtek reformok a gimnáziumi pszichológiaoktatásban: az 1967/68-as tanévtől kezdve a harmadik osztályában tanították a tárgyat (az érettségi évének terheit csökkentendő), méghozzá szorosan a biológia tanulmányokhoz kapcsolva, ugyanakkor a materialista világnézet kialakítását is szem előtt tartva. A tankönyv is megújult, nagyobb szerepet szántak a kí
