Oldal 104 [104]
OCR
102 e Élettörténet és pszichoterápia tézetben Várkonyi Dezső A lélektan alkalmazásai a szovjet pszichológiában címmel indított kurzust." A Rákosi-diktatúrában mindennaposnak számított, hogy az, aki deklaráltan kommunista volt, kiváló szakmai munkát végzett, és érdemeit a hatalom is elismerte, egyik pillanatról a másikra kegyvesztetté vált, ha a döntéshozók úgy vélték, mégsem kellően rendszerhű. Így járt az országos intézmény vezetői szerepét betöltő, az első Kossuth-díjasok közé tartozó Mérei Ferenc is. Intézetét, az Országos Neveléstudományi Intézetet csakhamar felszámolták s ellenséges tevékenységük" miatt: neki és munkatársainak azt kellett átélniük, hogy megbecsült értelmiségiekből a közvélemény szemében hirtelen népnyomorítókká válnak. Ez a váltás drasztikus és egyben abszurd volt. Ahogy Mérei munkatársa, Nemes Lívia fogalmazott: , Olvastam az újságban, hogy a Neveléstudományi Intézetben leleplezték az ellenséget, reggel fél 8-kor. Na, mondon, ez érdekes... Én éppen megyek be megtudni, hogy mi történt. Képzeld el, kiderült, hogy én vagyok az ellenség. Hát ilyet!" A Lélektani Intézet időközben Lélektani Tanszékké alakult: ez azt jelentette, hogy - 1919 óta - újra lehetett nyilvános rendes tanára a lélektannak. A Tanszék vezetésével Kardos Lajost bízták meg, később Várkonyit nyugdíjazták, helyére néhány fiatalabb munkatárs került. Ekkoriban oktatói tevékenységük kimerült a tanár szakosoknak oktatott kötelező lélektani — elsősorban neveléslélektani - stúdiumokban, valamint a pedagógia szakosok képzésében, tehát tényleges pszichológusképzés nem volt (illetve csak néhányan, minisztériumi engedéllyel érték el, hogy pszichológia szakosként végezhessenek) (Halász 1998). A tananyag azonban az elvárások ellenére sem korlátozódott a szovjet pszichológia jeleseire, amit némi ügyeskedéssel sikerült elérniük: Kardos például , Burzsoá pszichológiai irányzatok bírálata" címmel hirdetett lélektani szemináriumot (P. BAKAY 1998: 214) - ahol részletesen ismertette ezeket a tiltottnak számító tanokat, melyeknek irodalmát egyébként a könyvtárban is csak külön engedéllyel lehetett olvasni. Az ismertetések néha túlságosan jól sikerültek: kollégája, P. Bakay Éva tanársegédként az alaklélektan kritikáját adta elő, mire ,az egyik pártszörnyeteg (hallgatónő) lelkes felkiáltással adta elő: Bakay doktornőt meg kell menteni!" (P. BAKAY 1998: 214) A hallgatók olykor az ideológiai csatározások révén nyerhettek is valamicskét. Méreit és intézetbeli munkatársait 1950-ben többek között szabotázzsal vádolták, nevezetesen azzal, hogy minden módon hátráltatják az új, korszerű tankönyvek megjelentetését, illetve olyanokat adatnak ki, melyek rossz színvonalúak, nehezen tanulhatók (és ebbéli tevékenységükben 37 PAZMANY €.n.b: 2., 12. "8 Interjú Nemes Líviával. Készítette Lévai Júlia. Idézi Kovat 2016a: 253.
