OCR
100 e Élettörténet és pszichoterápia gathattak pszichológiai tárgyakat. Barkóczi Ilona visszaemlékezése szerint: s Ez ma már elképzelhetetlen szabadságot jelentett. Az ember a félévek elején azt vette fel a meghirdetett tárgyakból, amihez kedve támadt. Én mindig felvettem az összes pszichológiát, ami nem volt sok... Az ember egyszerűen beírta az indexébe, s csak ellenőrizték a félévek végén, hogy megvan-e a kötelező kollokviumi szám, mindegy, hogy miből" (BARKÓCZI 1989: 15). Doktorálni ugyan lehetett lélektanból, azonban ez tulajdonképpen semmiféle pszichológiai diagnosztikai vagy terápiás előképzettséget, illetve gyakorlatot nem kívánt meg. (Ez viszont nem jelentette azt, hogy ne folyt volna komoly kísérleti munka az Intézetben [HARKAI SCHILLER 1937] - elsősorban Harkai Schiller Pál egyetemi magántanárnak, a tulajdonképpeni alapítónak köszönhetően. KoRNISs 1937) Az Intézetben 1945 elején elkészítették az ötéves képzés tervét: a hallgatóknak a lélektan mellett egy szellemtudományi (esztétika, filozófia, pedagógia, szociológia) és egy természettudományi (antropológia, biológia, fiziológia, pszichiátria) tárgyból is szigorlatozniuk, és számos gyakorlati stúdiumot is végezniük kellett volna. Az Intézet tanársegédje azonban még 1946 decemberében is nehezményezte, hogy terveikből semmi nem valósult meg, a magántanári előadások mellett csak heti három óra a megbízott előadóé, és négy gyakorlati órára van lehetőség. Nagy Erzsébet tanársegéd azzal érvelt a lélektani képzés megújítása mellett, hogy a béke fenntartásában kiemelkedő szerepük van az efféle ismereteknek - azonban ez sem bizonyult elégségesnek. Az új képzési rendre még várni kellett, azonban a Bölcsészkaron is új tanárok tűntek fel. A második világháború után a gyakorlati pszichológiai és pszichoterápiás ismeretek szakemberei: Hermann Imre, Benedek István, Mérei Ferenc tartottak előadásokat az érdeklődőknek (PÁZMÁNY é. n. a: 3). A Lélektani Intézet élén a háború következtében elég nagy volt a mozgás: megalakulásától, 1933-től a filozófus Brandenstein Béla báró vezette az Intézetet, az ő külföldre távoztával az 1944/45-ös tanévben a szintén konzervatív filozófus és pap, Kornis Gyula, 1947-ben pedig a volt bencés szerzetes, az elsősorban neveléslélektannal foglalkozó Várkonyi Dezső (szerzetesi nevén: Hildebrand) került az Intézet élére (PÁZMÁNY 1948a: 35, 85; PÁZMÁNY 1949: 3, 99). Az 1946/47-es tanévben kapott előadói megbízást Kardos Lajos, aki középiskolásként a Galilei Kör tagja volt, tanulmányait a bécsi egyetem matematikai, pszichológiai és orvostudományi szakjain végezte, 1932-1934 között a Columbia Egyetem oktatója, hazatérése után pedig - mivel a tudományos élet vérkeringésébe származásánál fogva nem kerülhetett bele - pszichodiagnosztikával, tanácsadással foglalkozott, Szondi Lipót sorsanalízisével is "53 Sürgősen oldjuk meg a pszichológusképzés kérdését! Köznevelés 1946. dec. 15. 2(24). 20.