Oldal 93 [93]
OCR
3. Hivatásválasztás e 91 Számos különböző úttal és motivációval szembesülhettünk, amely a pszichoterápia felé irányította az egykori jelölteket. A tényleges történetek mellett az is rendkívül sokatmondó, hogy milyen jellemzőkkel és jelenségekkel azonosították interjúalanyaim a pszichoterápiát, milyen, választásuk hátterében álló okokat soroltak fel. Az első vonzó tulajdonsága a pszichoterapeuta szakmának: a különleges tudás és készség, amivel a többi halandónál jobban megértheti a körülötte lévő világot, az embereket." , A pszichológus lát valamit, amit mások nem látnak. Olyan, mint a mesében, amikor a főhős hallja a madarak vagy állatok beszédét, és érti. Ez volt az, ami számomra a legvonzóbb volt, hogy látni valamit, amit mások nem látnak, és ez volt nálam az igazi kulcs, hogy én ezt szerettem volna, hogy többet lássak és értsek abból, ami rejtve van." Ennek a tudásnak a vágya motiválta azt a fiatal fiút is, akit egy szerelmi csalódás vezetett a freudi tanokhoz - mondván, hátha a pszichoanalízis olyan tudomány, amelynek segítségével még a lányokat is képes megérteni a férfiember (Füredi 2019. 11). Talán nem véletlen, hogy a laikusok szemében sokáig - a rendszer értékeitől függetlenül - kifejezett , ellenállás volt a pszichológusokkal szemben: belelát azagyamba, meg mit tudom én".?" Aki belelát a másikba, bizonyos hatalmat szerez az illető fölött -— ez ugyan nem altruista motiváció, de egyesek számára mégis kívánatos lehetett. A beavatottság, az átlagosnál jóval mélyebb lélekismeret komoly reparatív funkciót hozott magával azok esetében, akiknek felmenői vagy saját maguk a közeli vagy kissé távolabbi múltban a rendszer ellenségeinek számítottak, mondhatni: a történelem meggyötörte őket. Arra a törekvésre, hogy , megérteni, mi történt": megérteni a család történetét, a veszteségeket és a kimondatlan - kimondhatatlan történeteket, úgy, hogy bizonyos dolgokat nem tudott vagy nem tudhatott meg, vagy legalább másokat??? - nos, erre minden más eszköznél és hivatásnál alkalmasabbnak tűnhetett a pszichoterápia. Azokban a családokban, ahol - legfőképpen történelmi okoknál fogva - a gyerek elsajátította a hallgatás, a sorok közötti tájékozódás képességét, vagyis , az érzékenyítettség"" sajátos megalapozása volt a későbbi pszichoterapeutai identitásnak. A később nagyra becsült tudás, a nagy presztízst nyújtó pszichoterapeuta-státusz révén pedig elérhetőnek tűnt, hogy a szakmát gyakorló megfelelő befolyással legyen környezetére, aktívan részt vehessen annak alakulásában (még ha mikroszinten is), és az sem elhanyagolandó szempont, ha foglalkozásával saját , megnyomorodott közegéből" képes ki289 Lásd a hivatások misztikum-részére vonatkozó, már idézett tanulmányt: MARUTELLO 1981. 299 Történeti interjú II[/2/27. 291 "Történeti interjú II[/6/126. 292 Történeti interjú II[/1/16. 293 Történeti interjú I[/9/240.
