Oldal 91 [91]
OCR
3. Hivatásválasztás e 89 szóval elképesztően akartam... Nekem ez nagyon vonzónak tűnt, és ha azt mondták volna, hogy kétszer kell megmászni a Mount Everestet, akkor kétszer megmásztam volna, olyat nem tudtak volna tőlem kérni, amit én nem akartam tőle megcsinálni." Tehát a nem-pszichológus alapdiplomával rendelkezők egy része mintha a véletlenek sorozatának vagy éppen az útjelző alakok iránymutatásainak köszönhetően keveredett volna a pszichoterapeuta-szakmáig. Bár ennek hátterében lehettek serdülőkori, fiatal felnőtt kori identitáskonfliktusok is, kétségtelen, hogy sokkal inkább a képzési rendszer sajátosságait, valamint a politikai rendszer, a hatalom által megszabott nehezített feltételeket sejthetjük a háttérben. A klinikai pszichológia egyik hazai megteremtője, Mérei Ferenc közvetlen munkatársa, az 1952-ben érettségizett Szakács Ferenc, aki kitűnő tanulmányi eredményei ellenére — származása miatt - nem tanulhatott tovább, így emlékezett 2019 májusában, a Magyar Pszichológiai Társaságtól kapott életműdíja átvétele alkalmából: , Egyetlen lehetőségként, rokoni kapcsolatok révén sikerült elérnem, hogy Dr. Bárczi Gusztáv Kossuth-díjas képviselő felvett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Ez a főiskola valósággal menhelye volt a háború előtti (akkoriban, az ötvenes években tűzzel-vassal irtott) középosztály tagjainak. Az igen emberséges és nagy tudású tanári kar... színvonalas, értékcentrikus képzést valósított meg... Köztük volt Mérei Vera is, aki néhányunkat (Illyés Sándorral és Szegedi Mártonnal együtt) beajánlott férjének, Mérei Ferencnek. Itt kezdődött az az életem, amelyet most voltak szívesek életműdíjjal elismerni" (Szakács 2019: 395-396). A kényszer-kanyarokra ítéltetett, segítő munka iránt elkötelezett fiatalok számára a pszichológusképzés lehetősége, az elmeosztályokon, ideggondozókban, nevelési tanácsadókban folytatott munka valóban az élet: egy elhivatott, az elméleti és gyakorlati vonalat nagyra tartó klinikusi élet kezdete lehetett. Azonban nem mindig volt szükséges az útjelző figura tevékenységére sem, hogy az illető megértse: pszichoterápiára kellene specializálódnia. Pontosabban ezek a jelzőalakok nem rábeszélő, terelgető módon hatottak, hanem az önismereti pszichoterápia, az úgynevezett saját élmény révén. Így történt ez a szociológus alapvégzettségű későbbi pszichoanalitikussal is, aki genfi emigrációja magányában keresett fel egy terapeutát, és nem sokkal a kezdést követően rádöbbent: , hát ezt akarom csinálni az egész életemben, hát ez az! És végre úgy éreztem, hogy megtaláltam a pályámat.""§! Az ígéretes tudományos karrier előtt álló pszichológushallgatóra szovjet ösztöndíján Lurija betegbemutatásai, esetelemzései nagy hatást gyakoroltak, de személye283 Történeti interjú II[/2/31. 284 "Történeti interjú I[/4/118.
