Oldal 88 [88]
OCR
86 e Élettörténet és pszichoterápia munk közül legalább egy orvos legyen, az mindig ott volt a vilagban”?”! - de ez kívánság és nem parancs volt. Egészségügyi háttérrel rendelkező interjúalanyaim valamennyien arról számoltak be, hogy , gyerekkorunktól fogva valahogy ott volt a levegőben, hogy gyógyítani jó vagy hasznos vagy hatékony.?? A gyógyítás hivatása nem csupán az egykori füvesasszonyok esetében öröklődött, hanem a modern medicina felkentjei is hajlottak továbbörökíteni foglalkozásukat. Erre nem lehet elégséges magyarázat, hogy az otthon (is) rendelő orvosok gyerekei naponta láthatták a társaik számára esetleg félelmetesnek tűnő orvosi eszközöket, részesei lehettek az orvos-beteg kommunikáció sajátosságainak, bár kétségkívül ezek sem elhanyagolható szempontok. A kulturális többlet olykor nagy előnnyel járhatott a szakma vonatkozásában is, például: , az egyik orvos nagybátyámnak a könyvtárában ott volt a Freud Álomfejtése és a Mindennapi élet pszichopatoldgiaja”.’” A pszichoterápia annyira új keletű és különleges szakmának számított, hogy egyáltalán nem volt természetes, ami például egy neves kiképző pszichoanalitikus unokái között igen: hogy s akinek valami baja van, (...) elmegy terápiába.""" A szakmában történő szocializalödäs - mondhatni: a születéstől tartó szakmai szocializáció — és az említett kulturális, valamint anyagi előnyök bizonyára nem lettek volna elégségesek, ha az új nemzedék nem tapasztalja meg a gyógyítás hivatásjellegét. Azt, hogy ez , jó, hasznos, hatékony" dolog: mások jól-létét szolgálja; gyakran látványos eredményekkel jár - ha nem is mindig kézzelfoghatókkal -, tehát építő tevékenység és a gyakorlója számára kompetenciaélményt ad, sikereket hordoz, erősen formálva identitását. Természetesen nem csupán a segítő foglalkozásúak fejében fordult meg, hogy gyermekük a jó presztízsű gyógyító szakmát választhatná. Így tett az a fiatalasszony is, akinek első gyermeke meghalt, és utána csak nehezen esett teherbe, azt kívánta a végre megszületett második számára, hogy tanult, tekintélyes, az emberi sorsra nagy befolyással bíró személy: orvos vagy pap legyen?" (a gyermek később valóban az orvosi egyetemre jelentkezett, és pszichoterapeutaként sem tagadta vallásos meggyőződését). Ezek az elvárások talán nagyobb súllyal is estek a latba, mint a gyógyító szülőknél, ami tulajdonképpen érthető: a , magas léc" átugrása a , civilek" gyerekei esetében - óhatatlan szocializációs, esetleg kulturális hátrányaik miatt - nagyobb lendületet kívánt. Néha szinte kényszerítő erőként hatottak ezek a vágyak: olykor a szülő , beteljesületlen álma" - mely meghiúsulásának hátterében ter71 Történeti interjú II[/7/172. 72 Történeti interjú [/1/28. 75 Történeti interjú II[/1/16. 4 Történeti interjú II[/10/228. 75 "Történeti interjú II[/3/53.
