Oldal 87 [87]
OCR
3. Hivatásválasztás e 85 3.5. A hivatásválasztás A gyerekkorra vonatkozó kérdések esetében felvethetjük, hogy közvetlenül nem kapcsolódnak a hivatásválasztáshoz. Természetesen feltettem azt a kérdést, hogy mi vezette a segítő szakma, a pszichoterapeuta hivatás felé, emellett azt is, hogy volt-e valaki a családjában vagy az iskolában, aki jelentős hatással volt rá ebből a szempontból. A direkt kérdések mellett azonban az előbbi, a származási családra és fejlődéstörténetre vonatkozó kérdések is hasznosaknak bizonyultak, hiszen interjúalanyaim számos esetben ezek kapcsán fejtették ki hivatásválasztási motivációikat: mint az előbbiekben láthattuk, gyakran már az elsőként eszükbe jutó gyerekkori emlékek is jelzőfunkciókkal bírnak. Emellett a családi háttér, a származási család jellemzői sok esetben valóban összefüggést mutatnak a foglalkozásválasztással. Mint említettem, a pszichoterapeuták többségének volt valamiféle egészségügyi - vagy egyéb segítői - kötődése: szülei vagy a tágabb család tagjai ide voltak sorolhatók. Ez a csoport az értelmezésemben örökségül kapta a hivatást, értékrendszer és családi tradíciók vezették a segítő szakmáig, mindenesetre előbbiek belejátszottak hivatásválasztásába. Természetesen nem állíthatjuk, hogy csak és kizárólag a rokonok példája, esetleg ösztönző szavai vagy éppen vágyott presztízse állította volna őket erre az útra, hiszen már a kiképzés is igen sok áldozatot - és nem csupán anyagiakat és energiát kíván meg a pszichoterapeuta-jelöltektől, nem szólva az egész személyiséget igénybe vevő hivatásgyakorlástól. Így bár csak néhány pszichoterapeuta-rokon állt a háttérben (ami a szakma újdonságánál fogva érthető is), az orvos felmenő(k) vagy oldalági rokon(ok) tipikusnak tekinthetők. Néhány interjúalanyom elsődleges motivációként a segítő foglalkozású rokont nevezte meg: ilyen például, hogy a pszichoanalitikus nagynéni miatt teljesen evidens volt. .. más szóba sem került", mint ez a foglalkozás." Vagy éppen: ,apám orvos volt" - hangzott a velős válasz a pályaválasztási szándék hátterét firtató kérdésemre. Esetleg: , ha nem is az anyatejjel, mert anyu nem pszichológusként kezdte a pályáját", de egyértelmű volt, hogy ő anyjához hasonlóan csakis a pszichológiát választhatja." Hangsúlyozni kell azonban, hogy az elbeszélők szerint ezek egyik esetben sem a család által kikényszerített választások voltak, hanem saját döntések eredményei."" Bizonyára voltak a felmenők részéről vágyak, esetleg terelgetési kísérletek, hogy az utód az örökükbe léphessen: , a levegőben ott volt, meg kívánságként, hogy hár267 "Történeti interjú [/7/210. 268 "Történeti interjú [/6/195. 69 "Történeti interjú II[/6/133. 70 Egyébként kevéssé elképzelhető, hogy aki évtizedek óta a , személyiségéből él", úgy nyilatkozna, úgy rajzolná meg a pályaképét, hogy kényszerítették erre a foglalkozásra.
