Oldal 85 [85]
OCR
3. Hivatásválasztás e 83 Valójában nem tudom, hogy ünneptelenség-narratívát használó interjúalanyaimnál tényleg nem, vagy az általánosnál jóval kevésbé voltak-e megtartott ünnepek, vagy voltak, de ezek körülményeinek és rítusainak említését veszélyesnek, esetleg fájdalmasnak értékelhették, és inkább a leplezést, rejtőzködést (, passing", STEIN 2009) választották. Az, hogy a pszichoterapeutai neutralitás és absztinencia-követelmények miatt történt volna mindez, kizárható, hiszen csak a zsidó túlélő-leszármazottak között találkoztam ezzel a jelenséggel. Az, hogy a zsidó származású terapeuták esetleg mélyebb szakmaisággal rendelkeznének, mint mások, és emiatt érzékenyebbek a neutralitásra és absztinenciára, nem valószínű. Mindenesetre megjegyezhető, hogy a látszólagos választalanság, a tagadás hátterében sok tényező rejtőzhet. A történeti kutatásban - akár a pszichoterápiában - a válaszok megélt igazságát el kell fogadnunk, és mindig figyelemmel kell lennünk arra, hogy az egyszerű megnyilatkozások mögött is bonyolult összefüggések, esetleg nemzedékek fájó tapasztalatai rejtőzhetnek.?" A legtöbb esetben azért voltak megosztható ünnep-narratívumok, még úgy is, hogy az ünnep-történetek jóval töredékesebbnek bizonyultak, mint az elsőként eszükbe jutó gyerekkori emlékek. A többségnél a legnagyobb ünnepnek egyértelműen a karácsony számított, ami korántsem jelentette azt, hogy ezt liturgikus ünnepként élték volna meg: az esemény vallásos része keveseknél kapott szerepet, inkább a családi intimitás, az ajándékok álltak a középpontban - ami nagyjából meg is felelt a szocialista karácsonyeszménynek (KUNT 2007). Az említés gyakoriságában a születésnapok álltak a második helyen. Csak ketten meséltek zsidó ünnepekről, és érdekes módon ugyanenynyien a május elsejét, pontosabban annak karnevál-részét, a felvonulást nevezték meg gyerekkoruk legkedvesebb, legemlékezetesebb ünnepeként. Úgy tűnik, a hatalom sikeresen formálta át ahagyományokhoz kötődő, ritualizált ünnepeket is, és eredményes volt az új ünnepek szocializációjában is. Az archaikus társadalmak értékei azonban még megmutatkoztak, ha keveseknél is. Például egy interjúalanyom a szigorú hagyományok szerint zajló, a gyerekek számára mégis rendkívül izgalmas, meleg hangulatú széderestékről számolt be. A hagyományosan katolikus többségű észak-dunántúli falu legnagyobb ünnepe az 1950-es években még egyértelműen a templom védőszentjének búcsúja volt, amely vallási-lelkiségi jellege mellett jó hangulatú családi eseménynek is számított. Egy másik, Pannonhalma közeléből érkező visszaemlékezőnk az egyházi ünnepként megélt karácsonyt, de különösképpen a húsvéti és úrnapi körmeneteket említette, melyek közös ünnepei voltak a családnak, a falunak, a plébániának és az apátságnak: ezek voltak azok az 260 Az ,elveszett ünnepekről" részletesebben: PAPP 2019: 121-134, amelyből részletként emeltem ki a fenti néhány bekezdést.
