OCR
74 s Élettörténet és pszichoterápia 3.2. Gyerekkori emlékek A pszichoterapeutákkal készült interjúim első felében a pályafutásukra, valamint a szakma és a rendszer kapcsolatára vonatkoztak a kérdéseim. A beszélgetés második része azzal indult, hogy megkértem őket, mondjanak el egy gyerekkori emléket, ami éppen az eszükbe jut. Tehát nem szabályos pályakép, lineárisan szerkesztett élettörténet hangzott el, hanem az első részben az origótól kiindulva - mely esetünkben az első pszichoterápiás jellegű munkahelye - egy hivatástörténetet adtak elő, és az előzmények tárgyalására csak ezt követően került sor." Ezt azért alakítottam így, mert feltételeztem, hogy az első rész - a karrierút - kérdéseibe könnyebb bekapcsolódni, hiszen jóval kisebb mértékű feltárulkozást feltételez, mint amikor a származási családról vagy pályaválasztásának motivációiról kérdezek. Mondhatni, a bemelegedés fázisa (BLATNER 2013) után, mikor az interjúalany már számos saját történetet megosztott velem, amelyekben pszichoterapeuta szerepben tűnt fel, következtek az intimebb, nem közvetlenül a hivatásgyakorlásra vonatkozó kérdések. (Nem minden esetben volt lehetőség ennek a két résznek a szétválasztására, hiszen több esetben előfordult, hogy interjúalanyom gyerekkori élményeit jelenítette meg a munkavégzésével összefüggésben, és ilyen esetben nem is törekedtem a narratíva megtörésére.) Tehát a gyerekkori élmény elbeszélésére hívó kérdés a második részben hangzott el. Azért konkrét történetet és nem csupán a család jellemzését kértem, mert feltételeztem, hogy az elsőként eszébe jutó, dinamikus, filmszerű mozzanat sokkal többet elárul, és színesebb képet is ad, mint az egyszerű, statikus leírás vagy lajstromozás. Másrészt, bár mind a történet elmesélése, mind a családtagok , arcképének" felvázolása tulajdonképpen konstrukció, a megjelenített történet elemzése révén sokkal pontosabban feltérképezhetjük a beszélő beállítódását, viszonyulását a vele vagy családtagjaival történtekhez - és természetesen a családtagok bemutatása sem hanyagolható." A gyerekkori történet elbeszélését kérő felhívásom a legtöbb esetben némi csodálkozást, értetlenkedést váltott ki, de legtöbben pár másodperces gondolkodási idő után teljesítették a kérést. A történetekkel összefüggésben az volt az előzetes feltételezésem, hogy többnyire rossznak minősíthető, esetleg traumatikus gyerekkori élményekről fogok hallani, amelynek esetleges következménye a segítő szakma választása. Bár kétségtelenül előkerültek #3 Az interju tehat félig strukturált volt, előre megfogalmazott - minden interjúalanyom számára azonos - felteendő kérdésekkel, amelyek nyomán keletkező válaszok viszont rugalmasan alakították a beszélgetést. 34 Vagyis elvégezhető a narratív pszichológiai tartalomelemzés, mely , a szöveg lényegét alkotó tulajdonságokra, szereplőkre és cselekedetekre épít". A gyermekkori emlék pedig azzal a nyereséggel jár, hogy , a korai szelf-tárgy reprezentációk kifejeződnek". LÁSZLÓ 2005: 1367.