OCR
3. Hivatásválasztás e 71 tűnik - szinte követelményként szerepelt a Hivatott Nő és Hivatás találkozásának szüksegszerüsege, Papp - Sıpos 2017: 238-241). A pszichoterapeuta foglalkozás kétségtelenül a segítő foglalkozások közé sorolható, és emellett új szakmának is számított a Kádár-rendszer idején - már ha a századfordulón megjelent freudi írásokat tekintjük a pszichoterápia alapvetésének. (Pontosabban ilyen szakképesítés még nem volt: csak orvosokról és pszichológusokról beszélhetünk, de önálló pszichológia szak is csak 1958-tól létezik"). A pszichoterápiás szakmával kapcsolatban úgy segítő jellege, mind , fiatalsága" és a pszichoterápiás munka sajátossága okán - hogy tudniillik a gyógyító saját tulajdon személyiségével dolgozik - feltételezhetjük, hogy a pályaképekben, élettörténeti elbeszélésekben nagyobb szerepet kap a hivatás/az elhivatottság vagy a tudatos választás élménye, mint a sodródásé vagy a kényszeré. Tehát mindenképpen indokoltnak tűnik ennek vizsgálata az élettörténeti elbeszélésben, azt feltételezve, hogy a pszichoterapeuták, bár nem spirituális, de mindenképpen koherens narratívával rendelkeznek saját szakmájukhoz való eljutásuk, szakmai identitásuk kialakítását illetően. A második kérdés az, hogy pontosan mi is tartozik a foglalkozásválasztás kérdéséhez? Nyilván ennek folyamatába illik a megfelelő képzésekre történő jelentkezés (bár a pszichoterapeuták esetében kissé nehezebb a helyzet, hiszen ilyen alapdiplomát ma sem lehet szerezni Magyarországon, a Kádár-korszakban pedig még korlátozottabbak voltak a lehetőségek). Az azonban nem egyértelmű, honnan datálódik a hivatásválasztás kezdete, és milyen elemeket érdemes vizsgálni ebben az időtartamban. Ennél a pontnál mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy az önéletrajz, az élettörténeti elbeszélés tulajdonképpen fikció: válogatás és választások eredménye, hogy az interjúalany mit jelenít meg saját történetéből, milyen összefüggéseket lát az események között, mit tart relevánsnak az adott kérdésre vonatkoztatva. Ez nyilván függ attól, hogy az érintett milyen identitással rendelkezik, és mennyire kidolgozott a narratívája az általa átéltekkel kapcsolatban, de attól is, milyen társadalmi-politikai közegben és milyen konkrét helyzetben kérik tőle az önéletrajzi elbeszélést. Másrészt érdemes számba venni, hogy nem csupán a közölt tényanyag vagy éppen vélemény lényeges, hanem az is árulkodó, és az is az elbeszélő által alkalmazott hangsúlyokat jelzi, hogy milyen nyelvi megformálás jellemzi a szöveget: milyen mértékű az aktivitást jelző szavak használata, mennyi érzelmet jelző kifejezést, vagy éppen tagadást alkalmaz »4 Lásd: 4. fejezet. A jelenlegi magyarországi szabályozás szerint klinikai szakpszichológusi, illetve szakorvosi végzettséggel lehet belépni a pszichoterapeuta-szakképzésbe, tehát az második szakvizsgaként szerezhető meg. Természetesen ez nem jelenti az, hogy az egészséges felnőtt élettörténete inkoherens, összerendezetlen lenne. Lásd: HABERMAS -KÖRBER 2015.