Page 72 [72]
OCR
3. HIVATÁSVÁLASZTÁS 3.1. Mi tartozik a hivatásválasztáshoz? A hivatásválasztással kapcsolatban rögtön két kérdéssel szembesülhetünk. Az első: beszélhetünk-e egyáltalán választásról? Milyen mértékben választja a szakember a hivatását és milyen mértékben a hivatás őt, azaz mennyire tudatos döntés eredménye egy szakma melletti elköteleződés? A , hivatás" szó azt fejezi ki, hogy az alanyt valamilyen feladatra, valamilyen irányba elhívták, neki reagálnia kell erre, igent kell mondania a szólításra (akár áldozatok árán is). A hivatás szó magasztosságot, fennköltséget és valamiféle titokzatos, determinisztikus szemléletet implikál.?? A spirituális területeken dolgozókkal és a segítő foglalkozásúakkal kapcsolatban inkább el tudjuk képzelni a , hivatás" szó használatát, mint például az utcaseprőknél (pedig ez utóbbi is fontos feladat). Az egészségügyi, szociális és nevelési területeken dolgozókkal kapcsolatban sokkal valószínűbbnek tartunk egy elhívatás-, megszólítás-történetet, mint például a nagy presztízsű közgazdászok esetében. Talán a nagy hatalmú, az égiekkel szoros összeköttetésben lévő gyógyítók, varázslók, nagy mesterek utódait látjuk"? vagy legalábbis szeretnénk látni a mai gyógyítókban, segítő foglalkozásúakban - így nagyon is helyénvalónak találjuk, ha rátalálás-élményükről mesélnek munkájuk kapcsán. De nem csupán a foglalkozás jellege számít az élettörténeti elbeszélésekben. Azok, akik számára a felsőfokú képzés és az azt követő munkavállalás csaknem elérhetetlennek tűnt, de végül sikerült a maguk választotta szakon végezniük és elhelyezkedniük - talán rátermettségüket igazolandó, talán küzdelmeiket ellensúlyozandó -, kifejezetten hajlamosak a hivatás-élményüket hangsúlyozni (mint például a Horthy-korszakban diplomát szerző, értelmiségi pályán működő nők, akiknél - legalábbis folyóiratuk alapján úgy A hasonló jelentésű angol calling vagy a német Beruf szavak szintén ezt a hívást jelölik (bár előbbi költőinek számít). A profession / Profession szavak (lat. eredete: profiteor) pedig már a válaszadásra vonatkoznak: az illető kinyilvánítja, hogy elkötelezett az adott ügyben, tevékenységben. Lásd: DERRIDA 2002: 35. Tulajdonképpen minden foglalkozásnak megvan a maga , misztikum" (Mystigue)-összetevője, ha nem is azonos mértékben. A lényeges problémával küszködő személy nem laikushoz fordul, hanem olyanhoz, akit különlegesnek, hozzáértőnek ítél, akinek képzettségében és képességeiben megbízik. Az adott szakma képviselője aztán sajátos - a laikusnak ismeretlen, számára titokzatosnak tűnő dolgot művel, aminek révén megszűnik vagy enyhül a gond. Lásd: MARUTELLO 1981:. 249-—250. Az orvosoknak valamiféle sámáni képességek tulajdonítása még a beosztottak részéről is gyakori: EHRENREICH - ENGLISH 2010: 26. - Tágabb értelemben a sámánokra minden foglalkozások őseként is tekinthetünk: COLLINS 1990: 33.
