Oldal 47 [47]
OCR
2. A rendszer és a pszichoterápia + 45 - pszichoanalitikus interjüalanyom az elöbbiek köze sorolható. Elmondása szerint Goldschmidtet „nem kellett idealizälni”: gyöngesegeit a beosztottjai előtt se titkolta, tudott beszélni arról, ha szégyellte magát valamiért; szerinte bizonyára az ügynöki munkáját is szégyellhette. Egykori főnöke megközelíthetőségére, saját esendőségének vállalására interjúalanyom a következő történetet mesélte el: , egy jellemző dolog volt nála, hogy Heine-Medines volt, és bottal járt, és volt egy olyan megfigyelésem, hogy amikor új emberek jönnek, volt, amikor közösen csináltunk csoportterápiát, akkor az első órán valaki jött vendégnek az osztályra, és akkor az első alkalommal, és akkor mindig valami megjegyzése volt azzal, hogy ő bottal jár, hogy ő sánta, satöbbi. Ezt megfigyeltem, és azt gondoltam, hogy ő nagyon megkönnyíti ezzel a másik dolgát, hogy ehhez tudjon viszonyulni. Tehát ez is jellemző volt rá, ez a tapintat vagy előzékenység, és úgy tudott erről beszélni, hogy abban valahogy mindig volt humor vagy kedvesség. És akkor az is jellemző volt, amikor én ezt a megfigyelésemet neki elmondtam, akkor erre tudta mondani nagyon őszintén, hogy nahát, ezt ő sose vette észre, ezt ő nem tudatosan csinálja." Az , odafigyelés", a , tapintat", a humor" és a , demokratikus légkör" kulcsszavak Goldschmidt-tel kapcsolatban számos visszaemlékezésben megjelennek. Intaházán és Pesthidegkúton, vagyis azon a két osztályon, amelyeket Goldschmidt vezetett, legtöbb munkatársa valóban ilyennek látta, és maga a két intézmény is elfogadó, támogató légköréről volt híres. Intaháza (Intapuszta) munkaterápiás intézetként, Pesthidegkút pedig pszichoterápiás osztályként működött. , Hegyi" ügynök fennmaradt jelentései az előbbi időszakból valók, a korábbi főorvos, Benedek István által , aranyketrecnek" titulált intézményből, amely akkoriban a demokrácia szigetének számított a magyar pszichiätriäban. Az egykori orvos - pszichoterapeuta munkatärs a következőkkel jellemezte az intézetet: , Ott győződtem meg arról, hogy a szocioterápia az egy gyógyító módszer, az a pszichoterápiának egy hatékony területe, elsősorban a nagy pszichoterápiának, tehát a nagy pszichózissal foglalkozó pszichoterápiának... Akkor az volt, hogy ugye a betegeket be kell zárni, és a betegekre vigyázni kell, mert ezek őrjöngő betegek... És az, hogy nálunk lehetett szabadon lenni, volt munkaterápia, voltak különböző terápiás programok, satöbbi, ezzel a betegek életminősége jelentősen javult, és a másik lényeges része az, hogy be lehetett lopni a pszichoterápiát. Be lehetett lopni, mert az, hogy munkaterápia, ugye ez a kifejezés, hogy munka, az abban a rendszerben is egy elfogadható fogalom volt, úgyhogy a munkaterápia címén jött be tulajdonképpen a szocioterápiának minden formája. .. Emberséges körülmények között, emberséges viszonyokban, lehetőségekkel, a bete4 Történeti interjú II[/10/218.
