Seite 39 [39]
OCR
2. A rendszer és a pszichoterápia s 37 ment túlságosan nehezen: a házfelügyelő, a személyzeti előadó készséggel állt a hatóság rendelkezésére. A doktornőről kiderült, hogy néha a lakásán is fogad betegeket, méghozzá engedély nélkül (ami valószínűleg az orvosok többségénél így volt) - ez az első rossz pont. A második azonban ennél is súlyosabb: apja osztályidegen, vagyonos ember volt. Sőt a deportálás elől is csak »penz és összeköttetés" révén menekültek meg! Szinte azt is felróják , Viola" családjának, hogy életben maradt. Az elbeszélésben korántsem a fasizmus áldozataként vagy üldözöttjeként aposztrofálják: a vagyonosság ólomsúllyal nehezedik a mérleg másik oldalára, ahhoz képest eltörpül a fenyegetettség a múlt rendszerben. Ez a két rossz pont, vagyis a magánrendelés és az egykori jómód már elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy gyanakodva tekintsenek rá, nem szólva a pszichiátriai osztályon rejtegetett betegekről vagy ál-betegekről, és közülük arról az egyről, akinek , Viola" volt a kezelőorvosa. A hatalom tehát saját , hazafias önkénteseivel" sem volt kíméletes, és hangyaszorgalommal gyűjtötte azokat az adatokat, amelyeket szükség esetén felhasználhat ellenük, hogy markában tartsa őket. , Violának" nem volt különösebb takargatnivalója, de családi háttere, életkörülményei mégis kiszolgáltatottá tették. Ez volt tehát beszervezésének tulajdonképpeni megalapozója. Vagyis az , önkéntes" ügynök kiválasztásának képlete: legyen a régi rendszer elutasítója (legalább bizonyos mértékben), és néhány dolgokban érezze magát hibásnak, bűnösnek - akár származása, egy családtagjának tettei, valami adminisztratív mulasztása, esetleg káros szenvedélye miatt. Mint láttuk, a cigaretta és a kávé nem számított ilyennek. A beszervezési aktust gondosan előkészítették - Id. környezettanulmányok - és részletesen megtervezték. Az áldozatnak fogalma sem lehetett arról, hogy miért hívatták munkahelyének felettes szervéhez, és nyilván nagy meglepődéssel vette tudomásul, amikor az ismerős tanácselnök-helyettes egy félreeső szobába, egy idegen elvtárs elé vezette. A nyomozó hadnagy egyrészt igyekezett oldani , Viola" szorongását azzal, hogy először rendkívül általános nyílt kérdéseket tett fel, majd fokozatosan a kívánt területre szűkítette a fókuszt. Másrészt a kevéssé direkt indító kérdések nem csupán a gyanakvás elaltatását szolgálták: azzal, hogy az állambiztonság tisztje nem nevezte meg, hogy mire kíváncsi, egyúttal a védekezés lehetőségét is minimalizálta, ugyanis nem lehetett tudni, hogy a hadnagy pontosan milyen irányban tapogatózik, és milyen információkkal rendelkezik. , Violára" nagy hatást gyakorolhatott ez a technika, hiszen egy olyan beteget is megemlített, aki nem volt a Politikai Alosztály látóterében (bár a kórházi osztály nem teljesen szabályos eljárására igyekezett magyarázatot adni). Ennyi elegendőnek is bizonyult ahhoz, hogy a doktornőre ráolvassák a hibáit, és rábírják az együttműködésre. A hosszadalmas, mintegy háromórás eljárás során az új ügynök előre elkészített nyilatkozatban kérte felvételét a Szolgálatba, egy gyors kiképzést a
