Seite 34 [34]
OCR
32 e Élettörténet és pszichoterápia Első megbízatását tudomásul vette, azonban a titoktartási kötelezettség körül már akadt némi nehézsége: nem tartotta magát képesnek rá, mivel férjének mindent el szokott mondani. Kissé abszurdnak hat ugyan, hogy egy orvos, egy pszichiáter, akinek szakmai kötelessége a szigorú titoktartás," arra hivatkozott, hogy nem képes az ilyesmire: arra gondolhatunk, hogy a pszichiáter asszony igyekezett kihátrálni a megbízásból. , Viola" mindezt a jó feleség-hagyományba kapaszkodva próbálta elérni (,,a jó lelkű asszonynak férj előtt nincs titka", Sraur 1835: 155), esetleg abban reménykedve, hogy a férjének valö alävetettsege - hiszen nincs szó kölcsönösségről -, legalábbis erőteljesen hangsúlyozott lojalitása méltánylást nyer. A tartótiszt nem kezdett a női egyenjogúságról és hasonlókról értekezni, vagyis talán helyénvalónak ítélte a dolgot, de az adott helyzetben mégis fontosabbnak számított a küldetés, mint a megfelelően gyakorolt nemi szerepek: meggyőzte , Violát" a titoktartás fontosságáról, és így megállapodhattak a következő találkozó helyében és időpontjában (egy vendéglátóipari egység, február 7.). A következő fellelhető irat , Viola" március 26-i minősítése. A tartótiszt elbeszélése szerint legutóbbi találkozójukra, melyre szintén nyilvános helyen került sor, , Viola" néhány perc késéssel érkezett, ugyanis nem akart egyedül ülni egy asztalnál. A jelentéseket pontosan szokta elkészíteni, de a formai előírásoknak nem mindig tesz eleget. , A konspiráció alapvető szabályait betartja, azonban könnyen elárulja magát, mivel félős és gyáva. " A minősítés tanúsága szerint már a beszervezése utáni második találkozóra felindultan, zaklatottan érkezett, alig tudott magán uralkodni. Depressziósnak mondta magát, aki nem képes megérteni, elfogadni ezt a sajátos kapcsolatot. A nyomozónak később valamelyest sikerült őt megnyugtatnia, de teljesen mégsem lehetett elégedett önkéntesével. Úgy vélte, a doktornő túlságosan humánus ahhoz, hogy kollégáiról információkat adjon: takargatja a hibákat, mentegeti az orvosokat. Humänus volta/beällitottsäga mellett felenksege is akadälyozza a kötelességteljesítésben: tart attól, hogy ő maga is belekeveredik valamibe. A politika, a nemzetközi helyzet iránt nem érdeklődik. Bár szavát megtartja, is utalhat. Természetesen nem , Viola" valódi utónevét - és annak variänsait sem - rejti a szó. A viola a lovagi és népköltészet kedvelt virágjának számított, az inkább egyházias liliommal és rózsával szemben a földi szerelmet szimbolizálta, a ma ibolyaként ismert virágot pedig szintén violának, esetleg marciusi violanak nevezték (RAPAICS 1932: 72-110). Az egyhazi megújulással viszont kifejezetten , isteni szerelem? jelentést kapott a viola, az ibolya pedig az alázatosságot jelezte. A 19. század szemérmes virágnyelvén a viola küldése a türelmetlenséget szimbolizálta, míg az ibolya a szerénység jelképe volt (SURÁNYI 2019). Lehetséges tehát, hogy a név az illető szerénységére, kiszolgáltatottságára utal, esetleg arra a vágyra, hogy szeretne megbújni, elrejtőzni. 957 A szakma egyik alapkövetelményeként felfogott titoktartás sokszor igen nagy terhet ró a terapeutára: Id. ZERBE 2019. , Viola" már jó néhány éve a klinikumban dolgozott, munkájával kapcsolatban nem merült fel kifogás, tehát valószínűleg képes volt kezelni a nehéz helyzeteket. 94 ABTL-3.1.1.-B-84186. Munkadosszie. „Viola”. Minösites, 1958. marcius 26. 24.
