Oldal 18 [18]
OCR
16 e Élettörténet és pszichoterápia A pszichoanalízis egyre nagyobb teret hódított: részt kapott az egyetemi képzésben, ? a gyermeknevelésben, sőt a bűnöző, csavargó kiskorúak gondozásában is: 1948-ban a budapesti rendőrség gyermekvédelmi osztályt szervezett, ahol , rendőrnők és pszichoanalitikusok igyekeznek megmenteni a tarsadalom kis kivetettjeit.”™* A pszichoanalízishez való odafordulással párhuzamosan - részben azzal összefüggésben - felfokozott érdeklődés mutatkozott a pszichológia, pszichiátria iránt: tervbe került, és sok esetben megvalósult a szakterület szélesebb körben történő alkalmazása, illetve addig működő intézményeinek reformja. A közoktatás-politika a pszichológiára alapozva tervezett átfogó reformokat, a háború előtt csak periférikus szerephez jutó kutatóintézetek állami támogatással működhettek.? 1947-ben a Népjóléti Minisztérium és a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete nagyszabású ankétot rendezett, ahol megfogalmazódott a pszichiátriai ellátás reformjának igénye, a mentálhigiénés ellátás és a társadalmi önismeret fontossága. Hasonló szellemben még ugyanebben az évben újjáalakult az 1936-ban szerveződött Lelki Egészségvédelmi Szövetség, amely folyóirat megjelentetését is tervezte, a Jövő Embere címmel. Az anyag ugyan összeállt, de 1948-ban már csak a kefelenyomat láthatott napvilágot, az is a szemétkosärban végezve - majd onnan gondos kezek által kiemelve, az utékorra hagyomänyozva -,* de nem valósulhattak meg az 1947-es ankét során tervezettek sem (bár a megállapítások jelentőségét jelzi, hogy a konferencia anyagát több mint 60 év múltán újra megjelentették, a mai pszichiáter szakemberek kommentárjaival) (HARMATTA - SZŐNYI 2010). 1948 a fordulat évének számított: elsősorban a hazai politikai életben, de a fordulat a pszicho-szakmák, a pszichoterápia szempontjából is gyökeres változást hozott. Korántsem állíthatjuk, hogy 1945 és 1948 között egyöntetű lelkesedés kísérte volna a magyar társadalomban a pszichológia, a pszichoanalízis korábbiaknál nagyobb szerephez jutását. Már az említett — politikai szempontból mégoly ártalmatlannak tűnő - Bolyai-könyvvel kapcsolatban is megjelentek bíráló hangok. Pálóczi Horváth György 1945-ös kritikájában kifogásolta, hogy , a mélylélektan kilép az amúgy sokak által kétségbevont területéről": vagyis a társadalomtudományok területére tévedt; ráadásul a szerző az idealista és materialista filozófiára egyaránt hivatkozik, a , társadalmi valóságot" pedig tagadja: összességében ez a pszichohistóriai írás helytelen világkép felé vezeti olvasóit (PÁLÓCZI 1947). Egy évvel később Gálócsi György hasonló 3 — Erről részletesen lásd a 4. fejezetet. 4 Fôti Katalin: Bűnből a Paradicsomba. Világ 1948. május 16. 887. sz. 4.; Fóti Katalin: Gyermekek az utcán. Világ 1948. május 12. 883. sz. 2. > Reszletesen läsd: KoVAI 2016, 135-157. »° Vegül csaknem 50 Ev utän jelent meg: ERÖS - HOFER 1995.
