Page 68 [68]
OCR
66 = ISKOLASKORU GYERMEKEK EGESZSEGMAGATARTASA melyek azt mutatták, hogy pozitív változás figyelhető meg a családi kommunikációban, különösen a serdülők és az apák között. Luk és munkatársai (2010) tanulmányukban azt találták, hogy az apák kommunikációja fiaikkal védő tényezőnek bizonyult a marihuánafogyasztás megelőzése szempontjából, míg ugyanez az anyák részéről a fiúk dohányzásmegelőzésében volt fontos. A hatékony szülő-gyermek kommunikáció mellett a konstruktív szülői felügyelet is döntő szerepet játszik a serdülőkori kockázati magatartásformák megelőzésében (Coley et al., 2009; Wang et al., 2013). Ez aktív érdeklődést és részvételt jelent a gyermek mindennapi életében (Jacobson et al., 2000), melyet a támogató szülő-gyermek kapcsolat és nyílt kommunikáció jellemez (Stattin g Kerr, 2000; Darling et al., 2006). A magyar iskolások körében a szülői monitorozás erős, de hasonlóan a korábbi HBSC-vizsgálatokhoz (pl. Örkényi, 2019), itt is az anyák vállalnak nagyobb szerepet. Az anyai kontroll életkortól függetlenül stabilabb és kiegyensúlyozottabb, míg az apai monitorozás az általános iskolát követően csökken, miközben a konstruktív szülői monitorozás fenntartása mindkét szülő részéről kulcsfontosságú lenne. Az apai (Fosco et al., 2012) és általánosságban a szülői monitorozás a megfelelő kommunikációval kiemelkedően fontos szerepet játszik a veszélyeztető magatartások megelőzésében és kezelésében (Ryen et al., 2015). A nevelési stílus és az életminőség között is jelentős kapcsolat van, például a testi és pszichológiai jóllét, a társadalmi támogatás, valamint az autonómia terén (Sanavy et al., 2013), mely alapján a nem konstruktív (hideg-büntető, a gyereket számonkérő) szülői ellenőrzés rosszabb serdülőkori egészséggel áll összefüggésben (Brody et al., 2014). A megfelelő kommunikáció és monitorozás mellett az erőteljes családi támogatás elősegíti a biztonságos kötődést, a szociális és érzelmi fejlődést, javítja a pszichoszociális jóllétet, csökkenti a stresszt (pl. Collins et al., 2004). Pozitivum, hogy a jelenlegi és a korábbi adatfelvételi évek adatai alapján stabilan magas családi támogatás van jelen a tanulók háromnegyedénél, azonban fontos célcsoportot képeznek az egészségfejlesztési munka szempontjából azok, ahol az észlelt támogatás nem kielégítő mértékű. A fiatalok testi-lelki egészségére, jóllétére és szocializációjára egyaránt hatással bíró közös családi étkezések a tanulók családjainak mintegy 60%-aban mindennaposak, illetve közel azok. A fiúk és a fiatalabbak körében kedvezőbbek az arányok. A túlságosan zsúfolt napirend, mely a modern életvitel velejárója, nem segíti elő ezt a családi tevékenységet; adataink szerint is az utóbbi évtizedben egyre kevésbé jellemző a kamaszok körében a családdal való együtt étkezés. A pozitív iskolai környezet is kedvezően hat az egészséget támogató magatartásformákra, az egészségre és az élettel való elégedettségre, míg a kevésbé
