Oldal 304 [304]
OCR
Ebből a bonyolult szerkesztésű mondatból az szűrhető ki, hogy a velencei barátok Firenzében látogatták meg Picót, ahová a mirandolai gróf Lorenzo de’ Medici erkölcsi támogatásával költözött a VIII. Ince pápa és az inkvizíció által betiltott római disputát követő üldöztetése után. Poliziano, mint szinte minden nap, épp meglátogatta jó barátját, így nyitottak ajtót rájuk a velenceiek, akik az utolsó percben fedték fel kilétüket. Ezért lettek volna , szökevények", hiszen nem tudhatták, hogy Picónál Polizianóval is találkozni fognak, és mert nem adták meg a lehetőséget, hogy saját személyükben társaloghassanak velük a firenzei barátok. Utalás a fenti Aeneis-részletre, ahol Venus nem fedi fel kilétét fia, Aeneas előtt, így tréfálva meg halandó gyermekét. A syrakusai költő valószínűleg Epicharmos (i. e. 550 k. — 460 k.), akinek a vígjátékai többnyire csak fragmentumokban maradtak fenn. (Diogenes La£rtios szerint Kös szigeten született, Bioı kaı yvwpaı TWV EV piAocogíia evdokıunoävrwv, VIII, 78.) A költő megtalálásában köszönöm Adorjáni Zsolt segítségét. Salutes. — Fordítása elmarad Butlernél. Poliziano: Letters, 269. Quintus Roscius (Kr. e. 126 — Kr. e. 62), az egyetlen szinész, aki a rómaiak körében megbecsülést vívott ki lenézett mesterségében. Kortársához, Aisóposhoz hasonlóan rabszolgaként kezdte, majd gazdája hozzájárulásával jövedelmét félretéve megváltotta a szabadságát. Megnyerő külseje mellett főként azzal vívta ki a rómaiak rajongását, hogy a forumon elleste a legjobb szónokok (mint Quintus Hortensius) hangsúlyait és taglejtéseit. A komédia műfaját megújította azáltal, hogy az addig divatos ripacskodó-bohóckodó színészkedés helyett előadásmódjában elegáns humort vezetett be. Cicero is tanult tőle, és gyakran versengtek, hogy melyikük tud egy adott érzést vagy gondolatot hatásosabban kifejezni. Roscius írt egy értekezést, amelyben összevetette a színészetet a szónoklással, Cicero pedig Pro Roscio comoedo címmel védőbeszédet mondott mellette, amikor Kr. e. 76-ban egy perben bevádolták. Alakja felkapott lett a reneszánszban; Shakespeare kétszer is említi, a Hamletben (2. felv., 2. jel.) és a VI. Henrikben (3. rész, 5. felv., 6. jel.). Platön: Phaidön, 89c. Level Francesco della Casähoz Altitudinis trium cubitum. — A könyök (régies nevén rőf vagy sing) hagyományos mértékegység, kb. 60 cm. Omnis siderum errantium cursus. — Ez a Földről nézve nemcsak egyenes vonalú egyenletes mozgás lehet, hanem a bolygók időnként látszólag megállnak, és visszafelé mozogva egyfajta hurkot vetnek, ezért nem fordítható keringésnek. Az állatöv jegyeiről van szó, a kör 360 fokából minden egyes jegy tehát 30 fokot foglal el. Alter scilicet alteri infixus. Butler fordításában kihagyja ezt a félmondatot. Poliziano: Letters, 271. A rekonstrukció a második, később készített órának a mester által készített és fiai által lemásolt jegyzetei alapján készült, és némileg eltér az itt leírt órától. 302
