Oldal 299 [299]
OCR
Platén: Phaidros, 231d. Tristano Calco nemesi származására és jelentős pozíciójára utal, lásd fentebb, a 21. levél jegyzeteit. Pomponio Leto, lasd I, 15-18. Az itt említett hosszú dicsérő levélről Poliziano is szót ejt az I, 16-ban, sőt Leto is a rá adott válaszlevélben (I, 17), e gyűjteményben azonban nem szerepel. Mivel az 1488. március 17-i keltezésű levélben (I, 15) Leto még tervként beszél Poliziano dicséretéről, Poliziano pedig 1488. április 28-i dátummal már azt írja (I, 16), hogy olvasta, e méltató levél e két időpont közé tehető. Bernardo Ricci, messinai származású szónok és költő. Pomponio Leto is hasonló eszmefuttatással él az I. könyv 17. levelében, amely a következő bekezdés szikraelméletére is rímel: , Van nálam néhány igen régi felirat, amelyeket ha meglátsz, teljesen elámulsz. Ezeket jóllehet a minap fedezték fel és ásták ki, már szerepelnek megfigyeléseid között. Ebből is rá kell jönnöm, hogy van benned valami isteni, úgyhogy lelked szikrája valóban az égből származik." A lócitromok kiáltanak fel így egy Aisópos meséihez utólag hozzáadott történetben, melyet a modern kiadások már kirekesztettek. Poggio Bracciolini hasonló történeteket közöl Facetiae című művében. Antiguari itt a római nagy diadalmenet szekerén a győztes hadvezér mögött álló közszolga szerepét veszi fel, aki a consul vagy dictator fülébe azt súgta, miközben a diadal koszorúját a feje fölé tartotta: , Ne feledd el, hogy halandó vagy lés nemisten]! — Memento te mortalem esse. Valószínűleg éppen ezek a levelek képezik az alapját a jelen kötetnek is. Utalás az Apollón delphoi templomában kifüggesztett mondásra: , Ismerd meg önmagad! (Görögül: gnóthi seauton; latinul: Nosce te ipsum.) Sókratés szerint pedig azért mondta őt a delphoi jósda a legbölcsebbnek, mert azt vallotta magáról, hogy semmit sem tud. Az alább következő érvelés Sókratés történetére emlékeztet. Ugyanis az athéniaknak Apollón delphoi jósdájában feltett kérdésére, hogy ki a legbölcsebb a földön, úgy válaszolt a Pythia révén az isten, hogy Sókratés a legbölcsebb, mert ő tudja, hogy nem tud semmit. Aristotelés: Mezaphysica, II, 1, 993b. Poliziano lenézé allaspontja nem Aristotelésre, hanem kora skolasztikus filozófusaira vonatkozik. Butler nem számolt e kifejezéssel: ad frugem pervenire — megbecsülésre szert tenni , ezért így fordítja: ,persons of a younger age will mature”. Poliziano: Lerters, 223. A tervezett munka az 1492-ben kiadott Lamia című nyitóelőadása lehetett A ristotelés Első analitikáját tárgyaló, 1491—92-es egyetemi kurzusához. 297
