Seite 298 [298]
OCR
térképészeti és leíró földrajzi művéhez, a Geograpbiához (más néven Cosmographia) az alapokat lefektette. Kyrénéi Eratosthenés (Kr. e. 276 — 195 k.), görög polihisztor: matematikus, költő, földrajztudós, csillagász és zenetudós. Kiszámolta a Föld kerületét, algoritmust talált a prímszámok meghatározására. Elveszett művét, a Geógrapbikát Strabón (Kr. e. 63 — Kr. u. 24) hasonló című munkájában kifejtett kritikája és idézetei alapján ismerjük. Tralleisi Thessalos (70 k.—95) Rómában működött görög orvos, a methodikus iskola képviselője, Nero császár udvari orvosa, műveinek csak a címét ismerjük. A pergamoni származású Galénos (129 — 216) Marcus Aurelius orvosa és fia, Commodus nevelője, aki húsz modern kötetre terjedő életművében a hippokratési és az alexandriai orvostudomány minden ágának tudásanyagát saját új kutatásaival együtt összegezte, a De methodo medendi IV. könyvében (Kühn, X. k., 1925, 232—304) többször maró kritikával illette Ihessalost. Temnosi Hermagoras (Kr. e. 1. sz.), a rodoszi iskolát képviselő görög szónok és szónoklattanár Rómában. Az arisztotelészi öt kérdésre épülő módszerét, a téma hét körülményre való felosztását (ki, mit, hol, mikor, miért, hogyan, mivel) Cicero a De inventione, 1, 8-ban bírálta, Ouintilianus viszont elismerte (bár amit egyébként Cicero értékelhetőnek tartott a tanításaiból, azt Ouintilianus kritizálta). Contrarias parteis in me gratiam sumas. Retorikai szakkifejezés: valami mellett is, ellen is beszélni. Vehella (vehela) — az inveho, 3, —vexi, —vectum igéből, kicsinyítő képzővel az eredeti vehes (szekér’, tamadas’) fonévbél. Utalás Orpheusra, aki lantjával csodálatos hatást ért el mindazokon, akik zenélni hallották. Tristano Calco (1455 k. — ?), milánói humanista, akihez a IV. könyv 5. és 6. levelei szólnak. A fejedelmi könyvtár vezetője Paviában 1478-tól, majd Milánóban 1496-tól, a Sforzák titkos archívumának felelőse. Történeti munkáiról lásd a IV. könyv hozzá szóló, 5. levele előtti bevezetőt. Girolamo Dona vagy Donato (1456-1511, lasd II. kônyv, 9-15. levél) a Serenissima követi tisztét látta el Milanéban 1489-1490 között. Displicinae — egyszeri szóhasználat, illetve szójáték a disp/iceo, 2, -cui, -citum, — nem tetszik" igéből, amelyet egyébként Donatus: Ars maior, III, 1 (, De barbarismo") a betűtévesztés példái között sorol fel. Picus. Giovanni Pico della Mirandolára utal, ahogyan a főnix is, mert többen így emlegették: , phoenix ingenii” — ,a tehetség főnixe". Lásd II, 10, 3. bekezdés. A harkály a római mitológiában szent madár, Mars istennek kedves, mert ikerfiait, Romulust és Remust táplálta. Egy további római mítosz szerint Picus Saturnus fia, Latium első királya volt, aki harkállyá változott. Girolamo Donato a Velencei Köztársaságot képviselte követi tisztségben Milánóban, Iacopo Antiguari pedig a Milánói Fejedelemség tisztségviselője volt, ezért a kémkedés vádját kellett elkerülniük, így nem találkozhattak túl gyakran. Utalás a római szavazási rendszerre, ahol tribusonként adták le szavazataikat a polgárok. A kéziratban ehelyett 1489. december 21. áll. 296
