OCR
építészek élete, vál., bev., életrajzok Vayer Lajos, ford. Zsámboki Zoltán, Budapest, Magyar Helikon — Európa, 1973, 185—200. Bacchusnak, avagy Libernek még a köztársaság korában elhíresült ünnepei voltak a bacchanáliák, amelyeket végül Kr. e. 186-ban betiltott a szenátus. Ezekre költötték az ifjak és a leányok által váltakozva egymásnak énekelt gúnyverseket, az ún. Fescenninusokat, amelyek az etruriai Fescennia városról kapták nevüket. Az eredetiben , lógó füllel" — demissis auriculis —, de ugyanez a kifejezés értelme. A kép Horatiustél szarmazik, Satyrae, 1, 9, 21 (demitto auriculas), ahol egy szamar a hátán levő málha miatt nyög. Vö. Erasmus: Adagia, IV, 6, 100. Utalás arra a szokásra, hogy a bivalyoknak (és egyéb nagytestű állatoknak) karikát fűztek az orrába, amelynél fogva vezették őket. Vö. Erasmus: Adagia, II, 1, 19. Utalás id. Plinius: Nazuralis Historia, XXXIV, 24 e kifejezésére: guam oculatissimo loco, ahol a római szenátusnak azt a határozatát tárgyalja, hogy a Forum legszembetűnőbb helyén, a szónoki emelvényen állítsák fel Gnaeius Octavianus szobrát, akit követként gyilkoltak meg. Mert Poliziano belekapaszkodik, amikor Ermolao elindulna, így az el fog szakadni. Niccolö Seratico, miländi humanista. Poliziano 1478 augusztusäban fejezte be Problemata-forditäsät, mikent az Aldo Manuzio által kiadott Poliziano-összkiadásban a fordításhoz csatolt levélből értesülhetünk róla. Domenico Grimani (1461-1523), biboros és humanista, jelentős velencei politikai szereplő, szintén hires volt gazdag kényv- és mütärgygyüjtemenyeröl. A drága pergament újrahasznosították úgy, hogy a szükségtelenné vált írást horzskővel ledörzsölték róla, erre utal Poliziano megjegyzése. Az újraírt pergamen neve palimpsestum. Jacopo Antiquari (1444-1512), Milan6é kiemelkedő irodalmi és politikai személyisége, Poliziano és más humanisták közeli barátja, vö. a III. könyv 18-24. es IV. könyv 1-2. leveleit és az elôtte 4116 életrajzot. Jacopo Gherardi (1434-1516), volterrai humanista, püspök és diplomata. Utalás Cicero: De officiis, III, 77-re, ahol Cicero egy, a becstiletességre hasznalt régi közmondást idéz fel: , Cum enim fidem alicuius bonitatemque laudant, dignum esse dicunt, quicum in tenebris mices.” — , Amikor ugyanis valaki megbízhatóságát és jóságát dicsérik, azt mondják, vele még a sötétben is lehet játszani." A micare digitis egy kőpapír-olló-hoz hasonló játék volt: az egyik játékos hirtelen kinyújtotta, majd összezárta az ujjait, a másiknak az ujjak számát kellett kitalálni. (Az olaszoknál mora néven élt tovább.) Dona nyilvánvalóan játszik a két kifejezéssel: micare—dimicare. Pindaros: Pythéi ódák, I, 85—87. , Mindazonáltal (mivel a szánalomnál jobb az irigység), ne hagyj fel a szép tettekkel, igazsággal kormányozd...! A mondat végén ezt a szót hagyja el Dona: orparóv — , sereged". Ehelyett áll a /atinas literas. Pindar: The Odes of Pindar including the Principal Fragments. With an Introduction and an English Translation by Sir Jobn Sandys, Litt.D., FBA, Cambridge-London, Harvard University Press — William Heinemann Ltd., 1937. Utalás Horatius Ars poeticája híres sorára (343): Omne tulit punctum, gui miscuit utile dulci... (Az kapja az összes szavazatot, aki vegyíti a hasznost a kellemessel.) 288