OCR
217. | do tpdc TvdetSnv Atopndea tevye dperpe | xpboea xaAkelwv, ExatouBorévveaBoiwv. — , Ekkor azonban Glaukos eszét Kronidés elorozta, / Mert ez aranyfegyvert nyujtott át Iydeidésnek / rézért, százökör értékűt a kilencökör-árért." (234—236. sor) Devecseri Gábor fordítása. Polizianónak a nem közönséges (égi), itt inkább csak baráti szeretetet érzékeltető képei innen: Homéros: [/ias, XVI, 129-től és Alkaios egy elveszett verséből, melyet Cicero idéz: De natura deorum, I, 79. Hésiodos: "Epya kai huepat (Munkak & napok), 349-351: ,,eb pev petpeioOat mapa yeitovos, eb §’anodobvat | adto TH pETPY, Kai AWov, ai Ke Sbvnat, | wo av xpniCwv kal ég ÜoTepov ápkiov eöpna." — , Jó mértéket várj szomszédodtól, s ugyanavval / add meg a kölcsönt, sőt még tégy hozzá, ha telik rá, / úgy számíthatsz máskor is arra, hogy ő kisegítsen." Devecseri Gábor fordítása. Bár Poliziano gondolhatott Cicero átiratára is a De officiis, I, 48-ban. Plautus: Menaechmi, 15. Ovidius: Metamorphoses, III, 339-510. Az aisöposi meset läsd Phaedrus: Fabulae, I, 3. Poliziano viszont valószínűleg Horatius utalasa nyoman vette a hasonlatot, läsd Epistulae, I, 3, 19-20: „ne, si forte suas repetitum venerit olim / grex avium plumas, moveat cornicula risum / furtivis nudata coloribus.” — ,mert lecsap egyszer a szarnyas had, ki-ki kérve a tollät, / s jöl kikacagjaa csokafiat, ki lopott diszeket hord, / s megkoppasztja a tolvajt.” Bede Anna forditäsa. ...meas partes sublevet. . . .Picus dicam an Phoenix? — szójáték Pico nevével, amelynek jelentése: , harkály". Platón: Ión, 533d-e, ahol a mágnes az egyik emberről a másikra átszálló inspiráció metaforája. A görög kifejezés szintén Platón Jónjára megy vissza. A viszonylag ritka depluit valószínűleg innen: Columella: De re rustica, X, 206, ahol Jupiter , heves esőjét" írja le ,az anyaföld ölébe", így itatva át azt a tavasszal. Modern kiadók egyébként a defluit alakot részesítik előnyben. A kép innen: Seneca: Epistulae, LVI, 5. A pausarius kifejezés itt fordul elő egyedül a klasszikus irodalomban. ...modos et incitamenta. Az előbbit azért fordítom két szóban, mert egyszerre jelent módot és versmértéket, az utóbbi pedig a buzdításra és így az evezőmester ritmusos kiáltásaira utal. Hésiodos itt már korábban is idézett művében, a Munkák és napok 109-120. soraiban írja le az emberiség korszakai közül a legharmonikusabbat és legfényesebbet, az aranykort, vö. még Ovidius: Mezamorpboses, 1, 89-112. Utalás Daidalos fiára, Ikarosra, aki az apja által épített szárnyakkal túl magasra merészkedett. A nap közelsége miatt a viasz kiolvadt a szárnytollak közül, így a merész ifjú a tengerbe zuhanva lelte halálát. A mítosz kapcsán Poliziano főként Horatiust követi, lásd Carmina, IV, 2, amely így kezdődik: , Pindarum guisguis studet aemulari, / Tulle, ceratis ope Daedalea / nititur pinnis, vitreo daturus / nomina ponto." — , Pindarusszal nincs, aki versenyezhet; / Daedalus szärnyän, a viasz-puhän szäll / égre, Jullus, s hull le, hogy ott a tengert / róla nevezzék." Poliziano közvetlenül vesz 286