Seite 282 [282]
OCR
Loliginis succus. Lasd Horatius: Satyrae, 1, 4, 100-101: , hic nigrae sucus lolliginis, haec est/ aerugo mera.” — , Ez feketébb, mint nedve a tintahalaknak, / mert ez irígység." Bede Anna fordítása. A vers folytatása mintha Guarino hitvallása is lenne, mintegy a vers révén üzen tovább Polizianónak. Horatius: Satyrae, I, 4, 101—108: »quod vitium procul afore chartis, / atgue animo prius, ut siquid promittere de me / possum aliud vere, promitto. Liberius si/ dixero quid, si forte iocosius, hoc mihi iuris / cum venia dabis: insuevit pater optimus hoc me, / ut fugerem exemplis vitiorum quaeque notando. / Cum me hortaretur, parce frugaliter atque/ viverem uti contentus eo quod mi ipse parasset”. — „Es hogy e bűn írásaim, elmém / nem fertőzi meg, azt megigérem, hogyha akármit / meg tudok ígérni, s megtartani is. Ha egyetmást / csintalanabbul vagy szabadabban mondok el, úgy tán / ezt a jogot megadod. Jó édesapám tanitott rá, / hogy meglássam a más vétkét, és abból okuljak. / Így buzdított, hogy legyek egyszerü és takarékos, / s hogy ne kivánjak többet, mint amit ő nekem adhat." Horatius: Összes művei, ford. Bede Anna, Budapest, Európa, 1989, 212. Es lentebb: 129-135: „ex hoc ego sanus ab illis / perniciem quaecumque ferunt, mediocribus et quis / ignoscas vitiis teneor. Fortassis et istinc / largiter abstulerit longa aetas, liber amicus, / consilium proprium’. — ,Eként én tiszta maradtam / minden romlástól. Van pár közepes hiba bennem, / melyeket elnézhetsz, és tan folmenthet ezektől / engem a kor, művelt, szabadelvü barátaim és még / józan itéletem is." Itt igévé alakítva előrevettem ezt a melléknevet: anxiam, mert nyilván Guarinót aggasztja ez a helyzet. Horatius: Ars poetica, 388. Butler jegyzetében tévesen: 389. Poliziano: Lefters, 329, 3. jegyzet. Jellemző, hogy Guarino az idézet szôvegkôrnyezetét legalább annyira odaérti, amivel feltételezi, hogy a másik is szóról szóra emlékszik a versre, lásd: 385—340: »lu nihil invita dices faciesve Minerva; id tibi iudicium est, ea mens. Siquid tamen olim scripseris, in Maeci descendat iudicis auris et patris et nostras, nonumque prematur in annum membranis intus positis; delere licebit quod non edideris; nescit vox missa reverti.” , Lám, te sosem mondasz semmit, ha Minerva nem ihlet; óv ízlésed, eszed. De ha egyszer mégis akarnál írni, szavald el elébb, hogy Maeciusunk füle hallja s még az apádé és az enyém. Teljék le kilenc év, addig tedd el jól, mert hátha javítani kéne. Hogyha a szó elszállt, nem hívhatod azt soha vissza." (Bede Anna fordítása) Terentius: Eunuch, 452-453. Ismet fontos az elötte levö, kihagyott sor is: „bene dixti, ac mihi istuc non in mentem venerat." — , Jól mondtad! Ez az eszembe nem jutott előbb." Saját fordításaim. Niccolé Leoniceno (1428-1524, életrajzat lasd a I, 3. level elött) ferrarai orvos, humanista, a ferrarai egyetem tanított 1464-től élete végéig, kivéve 1508—1509-ben, 280
