Seite 280 [280]
OCR
Orphika, Argonautika, 1, 71-74. Strabón: Geógrapbika, XII, 3, 18. Apollónios Rhodios: Argonautica, I, 71—74. Saját fordításom. Az R kézirat hozzáteszi: /izerarum alumno — tanítványomnak az irodalomtudományban. Antonio Petreio, a római akadémia résztvevője, később a San Lorenzo kanonokja és a Medici-könyvtár (Biblioteca Laurentiana) vezetője. Leto szóhasználatában Martialis Epigrammáinak bevezetőjét visszhangozza: Prologus 1.,8 pero me secutum in libellis meis tale temperamentum, ut de illis queri non possit quisquis de se bene senserit". —, Remélem, könyveimben olyan középutat követtem, hogy nem emelhet panaszt ellene, akinek csak tiszta az ítélőképessége." A már Poliziano által is emlegetett levél (lásd I, 16.) nem szerepel e gyűjteményben. Talán egy hasonló ajánlólevél lehetett egy befolyásos harmadik személyhez, mint amilyet Leto kért barátai számára Poliziano által Lorenzo de" Medicitől. Célzás arra, hogy Leto háza és iskolája a Ouirinale dombján volt Rómában, valamint, hogy magát Letót pontifex maximusként tisztelték tanítványai, egyfajta új Romulus gyanánt. Az athéni származású Démétrios Chalkokondylés (1423—1511) szintén a Mediciek támogatását élvezve tanított görög nyelvet, filozófiát és irodalmat a firenzei egyetemen, a Studióban. Poliziano 1491 tavaszán-nyarán Velencébe utazott Giovanni Pico della Mirandolával, hogy kódexeket, illetve új, nyomtatott könyveket szerezzenek be. Horatius: Ódák, I, 13, 18: , Felices ter et amplius / quos inrupta tenet copula nec malis / divolsus querimoniis / suprema citius solvet amor die.” — , Háromszorta, de többször is / boldog pár, kiket oly szál kötöz egybe, mit / el nem téphet örök harag, / nem, csak majd a halál bontja szerelmüket." Bede Anna fordítása. Levelezés Battista Guarinóval Pico egyetemi tanulmányai során bolognai egyházjogi stúdiumai után Ferrarában is eltöltött egy évet 1479 május végétől 1480 nyaráig, ahol Battista Guarino humanista iskolájában tanult. A latin szöveg itt javítandó: caerula helyett cerula. Az obeliscus (kis nyárs) a kétes helyek jelzésére szolgáló szövegkritikai jel. Az asteriscus (kis csillag) a hézagos helyek jelzésére szolgáló szövegkritikai jel. Pico Heptaplusa 1489-ben ugyanabban az évben jelent meg, mint Poliziano Miscellanedja és Marsilio Ficino Három könyv az életről című műve. Magyarul: Giovanni Pico della Mirandola: Heptaplus, azaz a Teremtés könyvének hétszeres magyarázata, fordította, az utószót írta: Inregh Monika, Budapest, Arcticus, 2002. Celzäs Pico 900 tetelenek és a megvitatásukra 1486-ban szervezett széles körű filozófiai konferencia fogadtatására, amelyeket még idősebb barátai is kétkedve fogadtak, arra hivatkozván, hogy a huszonhárom esztendős Pico túl fiatal ehhez a vállalkozáshoz. A római kúrián a spanyol származású Pedro García nevű bíboros 278
