Oldal 277 [277]
OCR
Levelezés Ermolao Barbaróval Poliziano többször járt Velencében. Ez a levél, mint a kéziratból és a tartalmából is kiderül, egy korábbi, 1484-es útjára utal, de pl. 1491-ben Picóval együtt tartózkodott a Velencei Köztársaságban. Bonis artibus. Ermolao itt a nyelvtudományra, a szónoklattanra és a filozófiára gondol. AzM, R, V2 kéziratokban még ez all: Venetiis Idibus Septembris 1484 —Velence, 1484. szeptember 13. Tudniillik a latin és a görög nyelv művelését illetően is. Homéros: Ilias, II, 370-374. Vergilius: Aeneis, II, 349-350, ahol Aeneas az ifjakat tüzeli fel. Pontosan: ...si vobis audentem extrema cupido / certa segui. .. Beszéde végén áll közmondássá vált bátorítása: , Una salus victis, nullam sperare salutem." — [Egy a reménye a vesztesnek, ha reményre nem áhít."] (Saját fordításaim.) Az Rés a V2 kézirat így végződik: , Atgue haec hactenus. Tu quaeso ne gravare cum tibi otium contingit scribere ad nos aliguando. Ouicguid enim abs te proficiscetur, id apud me monimentum aere perennius." — , De erről ennyi elég. Kérlek vedd olykor a fáradságot, hogy írj nekünk, amikor van egy kis szabad időd. Bármi jön tőled, az sércnél is maradóbb műx a szememben. Isten veled!" Firenze, 1484. november (?) 5. [Az idézet: Horatius, Ódák, III, 30, 1, Bede Anna fordítása in Horatius: Összes művei, Budapest, Európa, 1989, 130.] A latinban itt frichas all, ami értelmetlen, ehelyett: tricae — ,,csekélységek, haszontalansägok, bohösägok”. Butler szerint talän Poliziano arra gondolt, hogy ez a latin főnév a görög , hajszál" jelentésű Opif szóból származik. Ez azonban a kép miatt — hajszálakat nem dobálunk másra — nem valószínű. Így vagy egy nyomdahibäröl lehet szó, vagy ha Polizianóé az írásmód, akkor az z/riai-jal állhatott összefüggésben. A Thriai (Opıai) parnasszoszi nimphák, Apollón dajkái, akik feltaláltak egyfajta jóslást, mely során kavicsokat húztak ki egy urnából. Később a z2riai főnév magukat a kavicsokat is jelentette. Lásd a OpioBóhos melléknevet. Ennek jelentése: , kavicsokat hajító a jósló urnába". A ,kavics" jelentése is könnyen összefüggésbe hozható a éricae átvittebb értelmével. Aristoteles: Nikomacbosi etika, VIII, 5, 1. Horatius: Ars poetica, 191. sor: , Nec deus intersit, nisi dignus vindice nodus / inciderit”, ahol a költőóriás a deus ex macbina használatát csak végső esetben ajánlja. Bede Anna fordítása: , Istenség csak nagy, súlyos dolgokban itéljen, / másban nem’. (Az ,itéljen” és , itélet" szavak helyesírását a hexameter indokolja.) Polizianónál csak ez szerepel: „dignus vindice nodus incidisset”. Vino, aiunt, vendibili suspensa hedera nil opus. 5z6 szerint: „A kelendö borhoz nem kell borostyánt [a falra vagy kapural aggatni." Bacchusnak, a bor istenének a szőlő mellett a másik kedves növénye a borostyán volt. A mondást e levélből kölcsönözve Erasmus is idézi 1500-ban megjelent, majd folyamatosan tovább bővített Collectanea adagiorum című művében (Paris, Johann Philippi de Cruzenach et alii, 404). Szerinte ez azon a korabeli szokáson alapul, hogy a kocsma ajtaját (s így annak jelenlétét) egy valószínűleg festett borostyánággal jelezték. 275
