Seite 275 [275]
OCR
Horatius: Szazírák, 1, 7, 19—20. Valószínűleg Ovidius Faszijához készített kommentárjáról van szó, amelyet a firenzei egyetemen az 1482-83-as tanévben adott elő, és ebben az évben, azaz 1483-ban fejezett be. Pico eredetijében és a V és R kéziratban ezutan ez all: ,Scytham Manuellemque et Alberinum ac siqui propterea sunt àvwvvuot [2] iube, quaeso, salvere meis verbis. Laurentius iunior delitiae nostrae legit epistolam tuam. Agnovit humanitatem. Multa ut rescriberem iniunxit. Tuus plane est totus. Sed [itt görög szöveget igyekezett a másoló átírni, hibásan]. Vale atque indicem Graecorum codicum quos recens emeris mitte ad nos, guaeso hisgue adde comitem (si potes) Manuellis epistolam.” — ,Add at Scythanak, Manuelének, Albericénak és más meg nem nevezetteknek, hogy viseljenek gondot magukra! Az ifjabb Lorenzo [di Pierfrancesco de’ Medici], a kedves, olvasta leveled. Felismerte emberségedet. Sok mindent mondott, hogy fűzzem még hozzá válaszomhoz. Odaadó híved. Ám litt romlott a szöveg]. Isten veled, és kérlek, küldd el azoknak a görög könyveknek a listáját, amelyeket nemrég vásároltál, és kíséretül tedd mellé, ha tudod, Manuele levelét!" Ugyanez a levél Pico összes műveinek bázeli kiadásában: Pico: Opera omnia, 361—362. Pandens sinus. Butler a sinus "kebel jelentése szerint fordítja: ,he bared his chest". Poliziano: Letters, 21. Jómagam a ítóga öble, zseb" jelentést itt jobbnak találtam. En, inquit, obelos, en sagittas. Az előbbi görög eredetű, az utóbbi latin kifejezés. Ita cutis occalluerat. Szöjätek, mert a calleo ige alapjelentésében ugyan a bőrnek a sok használattól való megvastagodását, megkérgesedését jelenti, átvitt értelemben azonban a jártasságra, tapasztaltságra és szakavatottságra utal, pl. callens utriusgue lingae — mindkét nyelvben (latinban és görögben) jártas. A szenvedélytelenséget jelentő sztoikus terminust azért hozom eredetiben, hogy Pico iróniáját némileg érzékeltetni tudjam: Epiktétos hallgatóinak, illetve olvasóinak ,]lyukat beszélt a hasába", szinte apátiába estek a hosszú erkölcsi tanítástól. Ezután ennek szellemes összefoglalását adja Pico. Substinere adversa, et abstinere voluptatibus abunde didicerimus. A sztoikusok jelmondata: Substine et abstine! Görögül: ávéxov kal ánéxov. — Tűrj és légy mérsékletes! (Szó szerint: Tartsd magad, és tartsd magad távol!) Tandiu deficere hominem, quandiu non proficit. A két ige jelentése azonban sokkal öszszetettebb, így ezt a szó szerinti értelmet is megengedi: , Addig, amíg valaki nem halad előre, nem tartozik hozzánk." Pico véleményem szerint ezzel a párhuzamos jelentéstartalommal játszik. Lehetne továbbá: , Míg az ember nem tesz valami hasznosat, addig az idejét vesztegeti." A Lykaion Aristotelés iskolájára, az Akadémia Platónéra utal, a Csarnok (latinul: Porticus) pedig a görög otod-ra, vagyis a sztoikusokra utal. Pico eredetije igy végződött: „Indicem Graecorum librorum qui mecum hic deversantur cum Manuelis epistula quod tuae litterae postulant ad te mitto. Indicem tuorum itidem desidero. Laurentio iuniori meo nomine salutem dicito, ad quem scripturus eram, sed pudor deterruit ne videar hominem literis compellare.” — , Amint leveledben kéred, itt küldöm neked a velem levő görög könyveim listáját, Manuele levelével együtt. Én is szeretnék egy hasonló listát a tieidről. Add át üdvözletem az ifjabb Lorenzónak, akinek írni 273
