Seite 272 [272]
OCR
Itt még mindig Gaius Octaviusról, tehát Augustusról van szó, nem az őt örökbefogadó Iulius Caesarról, akinek szintén Gaius volt az előneve. Az örökbefogadással Octavius apja nevét vette fel, így lett teljes neve Gaius Iulius Caesar Octavius. A iugerum (28 800 négyzetláb - 0,252 ha) olyan földterület, amit egy nap alatt egy pár ökörrel fel lehetett szántani. Firenze térképe még mai is mutatja az ókori város eredeti szerkezetét, mely egy katonai kolónia alapjain épült ki. A cardo fordulópont vagy "határvonal!" volt az észak-déli tengely, a dimes decumanus pedig a rá merőleges kelet-nyugati tengely, melyeket a nap járása alapján jelöltek ki egy hosszú, függőlegesen felállított rúd segítségével. Ennek az árnyékát jelölték meg a rúd köré rajzolt körön napfelkeltekor és napnyugtakor. Sextus Iulius Frontinus (30 k. — 103 k.), római köztisztviselő, hadvezér, író. Praetor urbanus 70-ben, Britanniában kormányzó (Tacitus: Historiae, 4, 39). Háromszor volt consul. 75-78 között Britanniában (Tacitus: De vita et moribus Iulii Agricolae, 17), majd Germániában sikeres csatákat vívott. Domitianus korában a közélettől visszavonulva írásainak szentelte idejét (Plinius: Episfolae, 5, 1; Martialis: 10, 58). Nerva császársága alatt curator aguarum, azaz a vízvezetékekért felelős főtisztviselő lett. Írásai: a földmérésre vonatkozók: De agrorum qualitate [A földek minőségel és a De controversiis libri IIIKét könyv a vitás kérdésekről]; történeti anekdoták: Szrategematon vagy Szrategematicon, ezekben sok az interpoláció; a vízvezetékekről: Liber de aguis (aquae ductibus) urbis Romae, ez a legfontosabb forrás e területen. Magyarul: Sextus Iulius Frontinus feljegyzései Róma város vízvezetékeiről, ford. Palasovszky Sándor, Szentes, Szent Inre Nyomda, 1936. Hadászati munkája, a De re militari elveszett, de Vegetius felhasználta. Valójában a kérdéses mű szerzője ismeretlen, címe: Libri regionum [A tajegységek könyvei], a kérdéses kódex a következő: Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, Plut. 28, 32. A szerző, aki nem egyenlő Frontinusszal, az első triumvirátusra utal, lásd Rubinstein: 7 Poliziano, 105—106. Publius Vergilius Naso: Eclogae, 1, 30-41. Tityrus mint päsztorleänyröl beszel Amaryllisröl, és Vergilius kommentätora, Servius adja azt a magyarázatot, miszerint képletesen Rómáról lenne szó. Az Amaryllis nevet Lydos (akit Poliziano később Philadelphos néven említ) értelmezte szerelemként (Erós-ként). Amor — szerelem. Visszafelé: Roma. Flora a virágok istennője, szabin eredetű tavaszistennő, ünnepét, a F/oraliát április 28. és május 3. között tartották, amelyen az élet ciklusának megújulását köszöntötték. Lasd Ovidius: Fasti, V, 193-212; Macrobius: Saturnalial, 10, 11-14; Lactantius: Divinae institutiones 1, 20, 6-10. Philadelphos valéjäban Iéannés Lydosszal (490 k. - 560 k.), a bizánci hivatalnokkal €s iröval egyenlö, akit Poliziano Iydiai szülövärosäröl, Philadelphiäröl nevez így. Az év pogány ünnepeit Ovidius Faszijához hasonlóan hónapokra bontva leíró műve a De mensibus (görögül: Hepi twv unvov), amely töredékesen maradt ránk. A Róma nevét tárgyaló rész a IV, 73. Lydos: De mensibus, IV, 75. Eustathius: Dionysius Periegetes, 803. Itt már újra Firenzéről beszél. 270
