Seite 258 [258]
OCR
műveletlen századnak az álláspontján kellene lennünk. Én inkább Ouintilianust szeretném követni, aki a szép beszéd tanításáról írt művének első könyvében mint ízetlenséget kigúnyolta azt a különbségtételt, amelyet sokan megőriztek, hogy amikor az ad" prepozíció, d-t, amikor kötőszó, t-t kap." Ezért a régi írásmód nyomait mind a mai napig megtalálhatod magánál Vergiliusnal, mint: ,,adque humiles habitare casas” [és kicsiny hazban élni], „ad mihi sese offert ultro” [nekem meg önk£nt ajänlkozik], „adque iterum ad Troiam” [és ismét Tröjäba], „adque aere Menalcha” [és érecel, Menalchas|, „adque solo proceras erigit alnos” [Es a földböl kisarjasztotta a sudar égerfakat], „adque utinam ex vobis unus” [&s bärcsak közületek egy], „adque adversos detinet hostis” lés visszatart a gyűlölt ellenség...], "7 és ezer más esetben, hogy még szorosabb korlátok közé szorítkozzam, mint ahogy ígértem. 3. Azt kérdezi még tőlem Lollio barátom,"§ miért járok el ugyanígy az adgredior igénél, s meggondolásában (ha nem tévedek) egyrészt a megszokás ereje, másrészt Priskianos tekintélye vezeti, én azonban e helytelen szokástól a régiséghez fellebbezve annak helyes útjára szólítom. Ha időd engedi, pillants bele ugyanabba a könyvbe! ? Úgy hiszem, így fogod találni: »Adgredere, 0 magnos aderit iam tempus honores” [Törj méltó tisztségre tehát, az idő közelimmär].*%° És hasonlóképpen: , Adgressi, nam saepe senex spe carminis ambos / luserat.” [Meglepik és (mivel annyit igérte dalát, de becsapta / őket a vén) kötik összel." S ezen a helyen bizony nekem nagyon is gyengének és ingatagnak tűnik Priskianos tekintélye (már bocsánat, hogy ezt mondom), mert hiszen azt gondolja, hogy inkább az írók hibájából, mint valamilyen meggondolásból történt, hogy az adfatur, adludo, adrideo, adnitor, adsumo" alakok megtartják a d -t. Ő ugyanis úgy véli, hogy ezt a hibát még a császárok tiszteletére vert érméken is elkövették, amelyeken más egyebet is ugyanígy írnak, de kétségkívül az adlocutio-t "d-vel és soha nem "1-lel írják. 4. Ám ti, túlságosan is kedélyes é és finom emberek, bizonyára tréfát űztök velem, hiszen Pomponio"? ott van nálatok, otthonotokban, aki az egész antikvitás és az egész irodalom legnagyobb szakértője, így én, az avatatlan, ,baglyot viszek Athénba". 5. Ám immár élj boldogul, és ments ki Lolliónál elfoglaltságaimra hivatkozva, tudniillik neki nem küldök most e futár révén egyéb levelet. Élj boldogul! 256
