Oldal 174 [174]
OCR
neved; én pedig, ha megengeded, inkább tudásodért és műveltségedért, nem pedig tisztségedért tartalak nagyra), szóval így vélekedem, Fosforóm: olyan ember vagy, aki tele vagy Aumanitasszal. Amikor bumanifast mondok, azon nem annyira a piAavOpwria-t [emberszeretetet], mint a madeia-t [tanultsdgotl értem." A latinul tudók számára ugyanis mindkettőt jelenti. Ezért nem tartanám többre a bőségszarut vagy a varázspálcát a te barátságodnál. Keblembe vagy szegezve, méghozzá gerendaszeggel, "" és amennyire csak képes vagyok rá, igyekezni fogok, hogy ne tűnjék olybá, nagyobb várakozással, mint amekkora körültekintéssel soroltál barátaid közé. Es mivel történetesen tőled távolabb tevékenykedem, mint hogy közvetlenül a szolgálatodra lehessek, dicséreteimmel leszek segítségedre, és mint mondják, állni fogom a sarat, "§ hogy tekintélyedet öregbitsem. 3. Leveledet, mely nem annyira levél, hanem egyfajta szeretettel átitatott Venus-öv, " nagy gonddal fogom megőrizni. Sőt inkább időnként benne mintegy a te képedet nézegetve vigasztalódom hiányod miatt. Egyébként most végre látom, mit veszítettem, hogy korábban nem ismertelek, amikor a puszta tény, hogy megismertelek, ekkora örömmel tölt el. 4. En bizony el fogom küldeni leveled másolatát Lorenzo de" Medicinek, aki jelenleg gyógyfürdőben kúrálja magát, mind azért, hogy iránta való szándékodat megfontolhassa, mind azért, hogy a te tanúságtételed alapján kicsit többre tartson, mint amennyire talán tart, habár már most is többre tart, mint amennyire saját magam számára méltónak látszom. Élj boldogul! XII. Lucio Fosforo, Segni püspöke kedves barátjának, Angelo Polizianönak üdvözletet küldi 1. Alessandro szolgálatkészen és barátilag järt el, amikor valamelyik jelentéktelen levelemet elküldte neked. De a jóembert, aki túlságosan ragaszkodik hozzám, megtévesztette az, ami minden rajongót csapdába csal. Némelyek ugyanis nagy odaadásukban gyakran féltékenységtől szenvednek (így hívják ugyanis a túlságos szeretetből fakadó tolakodást vagy gyanakvást). Ez azért eshet meg, mert azt hiszik, hogy ami nekik nagyon tetszik, az mindenkinek tetszik, s az emberek belátását nem igazán ítélik megbízhatónak. Valami ilyesmit tett Alessandro barátom is, aki midőn dolgaimat felmagasztalja, hirdeti, imádja és csodálja, azt gondolja, hogy mások is ugyanígy vélekednek. Ezt talán nagyon helyesen tette a tarantöiakkal, a cosenzaiakkal9 vagy Laelius Decimusszal, ?! mint a szónok mondja. Ám a mindenki között leg172
