Seite 146 [146]
OCR
I. Angelo Poliziano baratjénak, Callimachusnak 1. Habár látom, hogy amit gondolsz és mondasz rólam, azt sokkal inkább a barátság gondoltatja és mondatja veled, mint az igazság, mégis örülök, hogy ezeket a dolgokat tulajdonítod nekem, amiket én egyáltalán nem ismerek fel magamban. Miért is ne örülnék, hogy elnyertem e vélekedésedet gondolatban és szóban, még ha csak káprázat is? Hiszen nem kétséges előttem, hogy meggyőzted magad arról, hogy amit írsz, igaz, mert nem olyan ember vagy, mint akikről az a homéroszi hős oly megvetéssel megállapítja, hogy más van a szívükbe rejtve, és más van a szájukon," és nincs semmi ok, amely Callimachust arra késztetné, hogy Polizianót dicséretekkel szedje rá.255 Úgyhogy engem nem csapsz be, hanem inkább magadat csapod be. Sőt, nem is ámítod magad —igaz, amit gondolsz, igaz, amit rólam mondasz. Leld örömed a rólam nyilvánított ítéletedben, és ragaszkodj e véleményedhez örökre, csak ragaszkodj, kérlek, szeretetedhez, jóindulatodhoz is. Sőt, dicsérj is engem, ahogy már elkezdted, hogy én, a dicséretekkel övezett férfi, Naevius Hectorával együtt örvendhessek annak, hogy dicsérnek." 2. Hiszen a te dicséreteddel kelendőbb leszek, persze, nem mintha eladó lennék. Soha nem válnék meg ugyanis a gazdámtól.?" Ezért bármit teszel hozzá híremhez, az számodra növeli értékem.? A te vagyonodhoz tartozom tehát, és talán ezért küldtél nekem onnan kincses ládikákat. Kedvesek ezek számomra, mivel csinosak, és mivel tőled származnak. Ám nem mondok értük köszönetet. Amikor ugyanis adtál, te magad kaptad az ajándékot, nem azért, mert egy arra érdemes személynek, hanem mert a sajátodnak, sőt magadnak (hisz a barátunk a másik énünk), és így az arra érdemesnek, vagyis Callimachusnak adtál. Elj boldogul! II. Callimachus An gelo Polzianónak üdvözletét küldi 1. Amit a leveled elején a szememre vetettél, azt utána olyan fortélyosan és ügyesen vitted végig, hogy elvetted tőlem a válaszadás lehetőségét, sőt okát is, és világosan megmutattad, amit korábbi levelemben állítottam, hogy isteni tehetséged mindenre képes. Így hát mellőzvén azokat a dolgokat, amelyeket sem jobban, sem árnyaltabban nem tudok elmondani nálad, barátilag, de igaz módon is állítom (nem lehet ugyanis valami baráti, ha egyben nem igaz is), hogy ha eddig nem úgy láttam volna, hogy te vagy az egyetlen, aki 144
