Oldal 145 [145]
OCR
szövetséget ajánlott a Jagellók és a Habsburgok között, azzal a céllal, hogy Ulászlóé legyen a cseh trón, s ez esetben Lengyelország is keresztes háborúba ment volna a török ellen. Ellenkező esetben azzal fenyegette a Velencei Köztársaságot, hogy amennyiben a tervet nem fogadják el, Lengyelország akár a törökkel is szövetkezik a magyarok ellen. Krakkóba visszatérve a pápaság elleni határozott fellépés és az Oszmán Birodalommal való megegyezés mellett érvelt. 1479-ben követségbe küldték Konstantinápolyba, ahol kétéves fegyverszünetet kötött. 1486-ban ismét Velencében adta elő ugyanazon magyarellenes programját, de nem járt sikerrel. Krakkói beszámolója után azonnal Törökországba ment, és két évvel meghosszabbította a békét. Ezt követően a munkáját ért kemény kritikák miatt tétlenségre kényszerült, Velencében viszont nem hanyagolta el a humanista környezettel való kapcsolatok kiépítését, valamint folytatta történetírói, politikai, filozófiai tanulmányait. Vitába szállt az emberi lelket, az álom mibenlétét illető kérdésekben Marsilio Ficinóval, a bűn végtelenségét illetően Giovanni Pico della Mirandolával. Tagadta velük szemben a természetfeletti erők behatását a természet világára, ahogyan tagadta egyáltalán bármely daimóni erő létezését és hatását is az emberi életre. 1490-92-ben volt tanítványát, a trónörököst, Jan Olbrachtot szerette volna a magyarokhoz tárgyalásokra küldeni, de igyekezete a moszkvai nagyfejedelemné és Báthory István támogatásának megnyerésére kudarcot vallottak. A Krakkóba költözött német Konrad Celtisszel azonban ez idő tájt mélyült el barátsága, megalapították a sodalitas Vistulanát, a kor egyéb akadémiáinak mintájára. IV. Kázmér halála után a vele szoros kapcsolatot ápoló Jan Olbracht került a trónra, így Callimachus újra királyi tanácsosként folytatta munkáját. Az arisztokráciával szemben erélyesen fellépő király ideálját rajzolta meg Vita di Attila lAttila élete] című művében, amelyet valójában Mátyás király alakja ihletett, akit Budán volt alkalma megismerni. Halála után érdemei elismeréséül a krakkói Szentháromság székesegyházban temették el, síremlékének elkészítésével a király a német Veit Stosst bízta meg. 143
