Page 130 [130]
OCR
azonáltal téged, dicsérőmet nem ugyanúgy dicsérlek, mint ahogyan viszontkedvellek, kedvelőmet, pedig követnem kellene Hésiodos törvényét a jótettek viszonzásában, miszerint ugyanolyan mértékben, vagy ha tudod, még inkább tetézve fizesd meg azokat." Azonban mivel te, akinek kifejezőkészsége oly gazdag, mondom, mivel te, aki ilyen zseniális, ilyen nagy tudású vagy, egyedül rám, jelentéktelen átlagemberre pazarlod oly jelentős dicséreteidnek — mint mondják - tárházát, " miként tudnék én, terméketlen és műveletlen földem jövedelméből, legalább ugyanannyit, nem is beszélve egy kis ráadásról, megadni neked, hacsak nem mint a visszhang, a saját szavaiddal tenném? Am attól félek, ha bármi olyat adok vissza, amit tőled kaptam, és dicséreteidet, melyeket nekem kölcsönöztél, visszafizetem, megmutatom mezítelen valómat, és mint Aisópos csókája, tollaimtól megfosztva mások nevetségévé válok." 3. Am mégis, legalább hálátlansággal nem vádolhatsz engem, mivel tartozásom megfizetését helyettem önként vállalja, és kisegít a bajból" ez a szent — Picót mondjak, vagy Főnixet??" —, aki folyton rólad beszél, aki a múzsák és a gráciák kegyeltje, tudniillik az ő sugallatára kerültem közeledbe, magasabbra, mint amit megérdemlek, mégsem olyan közel, mint szeretném, legalábbis idáig. Ugyanis ő az egyetlen, aki megfelelő arra, hogy véghezvigye e nehéz feladatot. En pedig úgy függök tőle, mint Platón mágnesétől a vasgyűrűk.2" S ő bizonyos rejtélyes erőt önt belém, afféle évDovotaocóc-t [lelkesiiltséget, isteni megszállottságotl],"" amely arra kényszerít, hogy többre legyek képes, mint amire magamtól képes vagyok. Miként egy evezőmester, "" buzdításaival ő adja dicséreted módját, idejét és ritmusát, s veled együtt Ermolao Barbaro dicséretéét, azét az emberét, aki az aranykorból visszamaradtak egyike, ahogyan én látom, bár ő sokkal tudósabb, s 6k nem jamborabbak nála. Csakhogy gyakran, amikor rólatok valamit pawwősív [zengeni] kezdek, oly magasságokba ragadtatom, hogy néha már az ikarosi bukástól rettegek.??? Látod, most is, mintegy vuupöAnnTog [a nimfäktöl elragadva], levelemben valami őidvpauPikwrepov [dithyrambikusabbat] adok elő. Miért ráncolod hát a homlokod? Talán nem veszed észre, hogy el kell ezt nekem nézned, bármiféle mánia is ez, akár azért, mert minden kicsit is műveltebb főt éppen úgy kedvelek, és mint mondják, ,nyomot nem hagyó vonalzó" vagyok, vagy azért, mert úgy tűnhet neked, nem állok túl távol a múzsáktól, mint ahogyan Picónak magának és esetleg Ermolaónak is, azaz az irodalmi triumvirátusnak. Ha ti legalább egy kicsit elismertek, akkor már most középső ujjam mutatom nemcsak az oktalan tömegnek és a féltudósoknak, de még maguknak a filozófusoknak is, Platónt sem kivéve, de a firenzeit igen.26 Elj boldogul! 128
