Seite 117 [117]
OCR
költeménye öt könyvben, a már említett Mezeororum libri és egy töredékesen fennmaradt tanulmánya a holdról, a De Luna. Ferrante és fia, Alfonso halála után, 1495-től Pontano kikerült a nápolyi diplomácia élvonalából, az új uralkodók ugyanis ragaszkodtak korábbi írnokaikhoz. Így, bár az átmeneti Anjou-hatalomátvétel alkalmával jelentős anyagi veszteségek érték, azért tovább folytathatta irodalmi tevékenységét. Ekkor alkotja azoknak az aristotelési etikára alapozott erkölcstani traktátusoknak a sorát, amelyek az ún. társadalmi erényeket tárgyalják. Ezek nem pusztán a MNikomakboszi etika kommentárjai, hanem számos Cicero- és Seneca-idézetet is tartalmaznak, és a humanista magatartás és erkölcs jellegzetességeit rajzolják meg. A kulcsszó minden esetben a mérték, témái, illetve cimei a kôvetkezôk: De liberalitate [Az el6zékenység], De beneficentia [A jótékonyság], De magnificentia [A nemeslelktiség], De splendore [A tekintély], De conviventia [A vendégszeretet]. Végiil, mint minden mas erény fölött álló és azokat szabályozó erényt határozta meg a megfontoltságot 1498-ban (De prudentia). 115
