Seite 115 [115]
OCR
hivatalos iratainak, valamint a követek levelezéseinek beillesztésével támogatta meg. Csak később, némi átdolgozás után, 1495 és 1499 között adta nyomdába, amikor átfogóbb szemléletű történetfilozófiai művét, a De conscribenda bistoriát IA történetírást] fogalmazta. Ebben főként Livius és Sallustius műveit elemezve azt fejtegeti, hogy a történetírás, csakúgy, mint a szépirodalom, alkotó jellegű művészet: egyszerre célja a tanítás, a szórakoztatás és a megrendítés. 1461-ben megnősült, egy gazdag nápolyi nemeshölgyet, Adriana Sassonét vette feleségül, és négy gyermeke született. Felesége számára szerelmes elégiákat, agyermekeknek pedig tizenkét dalt írt, amelyeket a harminchárom költeményt tartalmazó De amore coniugale [A házastársi szeretet] című elégiafüzérben gyűjtött össze 1485 körül. 1463-ban elkísérte Calabriába tanítványát, Alfonsót, aki annak hercegeként leverte az ottani mozgolódásokat, majd még szintén ifjú fejjel, 1467 és 1468 között a romagnai hadjáratban legyőzte Colleoninak, a Velencei Köztársaság zsoldoskapitányának seregét. Pontano 1469-ben Ferrante királytól egy ingatlant kapott, talán nevelői tevékenységének elismeréseként, amely nem meszsze feküdt a Panormita lakhelyétől. Az ingatlanon új házat és családi sírboltot építtetett, amely máig látogatható. Nápolyba visszatérve 1470-ben írta meg Charon című, erősen antiklerikális szatíráját, amelyben az emberek különféle bolondságait, többek közt a babonát célozza meg. 1472-ben fejezi be politikai példabeszédét De obedientia [Az engedelmesség] cimen, amelyben az elsősorban a földbirtokos nagyuraknak az uralkodó irányában mutatandó engedelmességét tárgyalja. 1471-ben királyi privilégiummal elnyeri a nápolyi állampolgárságot. Ugyanebben az évben megörökli az elhunyt Panormita vezető helyét a nápolyi tudósok testvériségében, s háza a tudós kör székhelyévé válik. 1475-ben kinevezik a kincstárnoki tanácsosok egyikének — ez a cím inkább tiszteletbeli, ám igen jól jövedelmező —, és ugyanebben az évben Alfonso calabriai herceg feleségének, Ippolita Sforzának az első titkára is lesz. Így a hercegné számára folytatott levelezésből tudjuk, hogy a következő éveket (1482-ig) főként ebben a szolgálatban, Nápolyban tölti, csak rövid megbízatásokban hagyja hátra az udvart. A firenzei Pazziösszeesküvés után kirobbant katonai konfliktusban 1478—1479-ben Ferrante eleinte a pápát támogatta, és Lorenzo de Medici személyesen utazott Nápolyba, hogy Firenze részére megnyerje az udvart magának. Magyar vonatkozással is bír az a háború, amelybe Pontano 1481-ben Alfonsót elkísérte: miután a törökök elfoglalták az apuliai Otrantót, a IV. Sixtus pápa által meghirdetett keresztes hadjáratban Ferrante ellenük vonult, és veje, Mátyás seregét is segítségül hívta. A magyar segédcsapat körülbelül 113
