Page 114 [114]
OCR
Levél Gioviano Pontanóhoz Gioviano Pontano (1429-1503) Umbriäban, Cerreto di Spoletöban született, a perugiai egyetemen jogot tanult, és 1448-ban szegődött az éppen akkor Firenze ellen hadjáratban levő V. Aragóniai Alfonz, szicíliai király szolgálatába." Rögtön bekerült a híres humanista Antonio Beccadelli, másnéven Panormita által vezetett körbe. 1452-től már a királyi kancellárián dolgozott, mindeközben folytatta görög és asztrológiai tanulmányait, majd 1455-ben saját iskolát nyitott, amelyet a helyi nemesek sarjai látogattak. A fennmaradt jegyzetekből tudjuk, hogy óráin a klasszikusok műveit olvastatta és kommentáltatta diákjaival. Közben szerelmi és asztrológiai tárgyú költeményeket is írt (az Amores első darabjait és a Meteororum liber első változatát), majd a király 1455-ben kinevezte testvére, Navarrai János természetes fia, Aragóniai János (Giovanni d" Aragona) nevelőjévé. Az egyházi pályára szánt ifjú számára Pontano vallásos szellemiségű dalokat irt De Jaudibus divinis cimen. Az 1458-ban trönra került I. Ferdinänd (Ferrante) häborüt inditott az ellene szövetkező Anjou-párti bárók ellen, s Pontano — tudományos tevekenységeit háttérbe szorítva — híven szolgálta őt a harcok hosszú évei alatt. A lázadást csak 1464-ben verték le. Több hivatali lépcsőfok után 1462-ben királyi tanácsos lett, immár nagyobb felelősséggel, de egyben jelentős jövedelemmel is. Néhány évvel később a királyt diplomáciai ügyben képviseli Rómában. Hűségéért és kiváló tanácsosi tevékenységéért egy aranyműves üzlet tulajdonjogát ajándékozzák neki, majd az a kitüntetés éri, hogy 1463ban kinevezik a trónörökös elsőszülött, II. Alfonz (Alfonso), calabriai herceg nevelőjének — ebben a tisztségben az immár elaggott Panormita helyét vette át. Érdemei elismeréseként 1466-ban élethosszig tartó juttatást kap. Az említett háború befejeztével, már a trónörökös számára irta meg De principe [A fejedelem] és De aspiratione [A hehezet] című műveit. Az előbbiben a jó kormányzáshoz szükséges erényeket elemzi, ezt később, 1490-ben nyomtatásban is kiadta. Az utóbbi nyelvtani értekezésként indul, de valójában tele van epigráfiai leírásokkal és humanista ihletésű tudós kitérőkkel. Talán szintén a herceg okulására írta meg az apja vezette háború történetét De bello Neapolitano [A nápolyi háború] címmel 1465 és 1469 között. E mű hitelességét és forrásértékét nagyban növeli, hogy saját szemmel is látott, illetve megtapasztalt eseményeket ír le benne, és adatait a kancellária “ Bruno Figliuolo: Giovanni Pontano, DBI, Volume 84, Roma, Istituto dell’ Enciclopedia Italiana, 2015, 729-740. https://www.treccani.it/enciclopedia/giovanni-pontano_%28 Dizionario-Biografico%29/ (Letöltes: 2022. november 13.) 112
