Page 108 [108]
OCR
VII. Niccolo Leoniceno baratjanak, Angelo Polizianénak 1. Nagyon örülök Angelo, nagy tudású férfiú, hogy az orvostudományról író barbárok ostobaságainak cáfolatában végzett tanulmányaimat helyesled te, akit soha nem lehet eleget dicsérni. En ugyanis nem úgy vélekedem rólad, mint a legtöbben, akik ebben forgolódnak, hogy az ékesszóló ember nem mondhat véleményt más tudományágakban, mintha szükségszerű lenne, hogy az, aki filozófiával és az irodalomtudománnyal foglalkozik, járatlan az egyéb tudományokban. Ismerem élesen látó tehetségedet, ismerem már kora ifjúkorodtól fogva szenvedélyesen végzett tanulmányaidat és tudományos munkásságodat, nemcsak a filozófia, hanem a szónoklattan és a költészet terén is, s mindegyikben oly nagy eredményeket értél el, hogy messze földön híres hazád, Firenze minden szabad művészetben a mestereként él veled." 2. Nem különösebben meglepő, hogy azon kevesek egyike vagy, akik korunkban az ékesszólást a bölcsességgel vegyítették, mivel e bölcsesség tanulmányozásában az isteni tehetségű férfi, az én Giovanni Pico della Mirandola barátom a vezetőd és társad, akivel éjjel-nappal a [különféle] tanítások értelmezésével töltitek az időt. Azonkívül a zavartalan filozofáláshoz minden segítséget megad számodra Lorenzo de’ Medici kedvezése és kedvessége, aki ez idő tájt atudományok legjelentősebb támogatója, aki a világ minden tájára szétküldve követeit hatalmas erőfeszítéssel a tudományok minden ágában kutatja föl és szerzi be a köteteket, semmilyen költséget nem kímélve teremti elő számodra és a bölcsészettudományokban buzgólkodó kitűnő tehetségek számára a kutatáshoz szükséges eszközök tárházát. A te elbeszélésed révén hallottam azt a híres mondatot, amely Lorenzo száját hagyta el, miszerint azt kívánja, te és Pico barátom annyi könyv vásárlására buzdítsátok őt, hogy végül, amikor elfogyott a pénze, kénytelen legyen az összes bútorait elzálogosítani. Mivel tehát minden jó — a szándék és a szerencse is — bőségesen megvan benned, ha Angelo Poliziano áll ki mellettem, amikor a barbárok ellen emelem fel a szavam, semmi nincs, amiért bárkitől tartanom kellene, aki az ő védelmezésüket vállalja fel. 3. Másfelől viszont, amennyire helyeselted, hogy a barbárokat megcáfolom, annyira nem értesz egyet azzal, hogy Plinius hitelét, aki az életre vonatkozó tudományokban annyi érdemet szerzett, a barbárokkal együtt ugyanúgy megkérdőjeleztem, """ aki mindazoknál, akik nagy szakértelemmel rendelkeznek, akkora tekintéllyel bír, hogy vagy nem kellett volna megtámadnom, vagy ha szerintem teljesen ízekre kell szedni, akkor azt bátrabban kellene tennem, mint láthatóan eddig tettem. Ha esetleg ezen szavaiddal (hiszen jó barátom 106
