Oldal 102 [102]
OCR
csapataikra támaszkodva a barbárok falanxait és azok támadásait és kevélykedését, akik tőlünk hozzájuk álltak át, semmibe is veszem! 2. Csak te, drága Polizianóm, mutasd magad annak, aki mindig is voltál irányomban, azaz becsületem és jó hírnevem elszánt védelmezőjének! Lorenzo és Piero de Medicit illetően pedig, azaz atyjával együtt a legemberségesebb fiút, akik versengve rajonganak értem, mivelhogy te voltál , az, ki királyságom, s a hatalmam és kegyeim mind”,’” a néluk élvezett megbecsülésed és tekintélyed révén kijartad, kérlek, igyekezz irantam taplalt szeretetüket megőrizni. Élj boldogul! VI. Angelo Poliziano barátjának, Niccolö Leonicenónak 1. Nem is tudom, hogy nagyobb örömöt vagy fájdalmat okoztak-e inkább nekem azok a jegyzeteid," Niccolö, amelyekben Avicenna"" ostobaságait cáfolod meg, s az ifjabb orvosokat okítod, hogy a tudatlanság mekkora ködében bolyonganak. Hiszen szerfelett örvendek, hogy az a férfi hozta nyilvánosságra azokat a dolgokat, amikben az élet és a jó egészség áll, akit én tehetsége és tanultsága miatt mindig a legtöbbre tartottam. Másfelől viszont fájlalom az emberi nem sorsát, mert oly sokáig tűri, hogy e szomorú tudatlanság büntetlenül garázdálkodjon, s néha azoktól veszi (pénzért!) az élet reményét, ahonnan a legbiztosabban jön a halál. Ki ne látná ugyanis, hogy nagyobb veszély fenyeget az orvostól, mint a betegségtől, hogyha egy betegséget egy másik gyanánt kezelnek, s bizonyos orvosságokat mások helyett adnak be? 2. Ha téged, Niccolo, az a régi kor szült volna, amelyben az érdemek elnyerték jutalmukat, még az istenek jutalmával sem maradtál volna híján, hacsak nem gondoljuk, hogy egy vagy két embert kiragadni a halálból nagyobb dolog (amit Asklépios tett), mint egyöntetűen megmenteni az emberiség egészét (amit te teszel) a halálnak akár az árnyékából is. Ezért kérlek, folytasd azt az utat, amelyen elindultál, tudniillik, hogy erőfeszítéseid révén egyszerre szerezz magadnak halhatatlan dicsőséget, minden halandónak pedig, akik eddig betegek voltak, életet és egészséget adj. 3. Ami viszont Pliniusunkra vonatkozó kritikádat illeti, hogy összekeverné a kisthost [kio®oc, kiotoc] a borostyannal [ktoodc], ebben én (bár nyíltan és barátságosan) messze nem értek veled egyet." S nem félek bátran magamra vállalni annak a férfiúnak a védelmezését, aki oly dicső érdemeket szerzett az élet és annak tudománya terén, különösen veled szemben, azaz a kiváló filozófussal szemben, aki számára semmi nem lehet fontosabb 100
