OCR
teszi Leoniceno firenzei látogatását, méghozzá Pico most említett levelét tíz évvel későbbre datálva. Azt is alaptalanul említi, hogy Firenzéből Bolognába menet Pico társaságában utazott volna. Mivel azonban Pico 1492-ben birtokot vásárolt a Ferrara melletti Corbolában, bizonyos, hogy ebben az évben többször is találkoztak. Bolognába 1508-ban is visszatért, hogy egy évig ott tanítson. Pierio Valeriano beszámolója szerint az immár kilencvenkét éves professzor utolsó utazását 1522-ben teszi Velencébe. A leírásban Leoniceno és az író bácsikája, Urbano Bolzanio, továbbá két másik humanista, Daniele Renier és Leonico Tomeo között zajlott tudós beszélgetést jegyezte fel. A ferrarai Szudióban először matematikát adott elő, majd az erkölcsfilozófia és végül az orvostudomány oktatására kapott felkérést. Matematikai érdeklődését tanítványa, Pontico Virunio 1488-as jegyzetei őrzik, amelyeket Leoniceno Eukleidés-kurzusán készített. 1491 júliusában Niccoló levélben kéri Giorgio Vallát, hogy küldjön egy másolatot Archimédés kéziratáról Poliziano számára. 1497 és 1498 között Aldo Manuzio egy kötetben kiadja Niccoló két rövidebb írását, ezek: a Libellus de epidemia guam Itali morbum Gallicum, Galli vero Neapolitanum vocant I Jegyzet a járványról, amelyet Itáliában , francia kórnak", a franciák pedig , nápolyi kórnak" hívnakl és a De ¢iro seu vipera [A vipera]. A járványról írt munka apropója az a tanácskozás volt, amelyet a szifilisz eredetét illetően a ferrarai orvosok tartottak, miután a betegség az egész félszigeten rohamosan elterjedt VIII. Károly francia csapatainak benyomulását követően. 1499-ben fejezi be Ptolemaios zeneelméleti művének, a Harmonicának átültetését Padova püspöke, Pietro Barozzi kérésére, aki a fordítás alapjául szolgáló kódexeket is szolgáltatja. Ebben egyébként Ptolemaios Aristoxenos követöivel vitázva a pythagorasi hagyomány alapján azt fejtegeti, hogyan lehet a zenei hangközöket matematikai arányokban kifejezni. Ferrarában barátságot kötött a humanista Battista Guarinóval, az orvos Lodovico Bonacciolival, és a már említett Giorgio Vallával. Az udvarban a fejedelmek, Borso, I. Alfonso és I. Ercole mellett látogathatta orvosaikat is: Francesco Castellót, Bonaventura Pistofilót, Alfonso Irottit. Gyakorta értekezett kora legjelentősebb humanistáival: Polizianóval, Ermolao Barbaróval, Aldo Manuzióval és Erasmusszal, aki 1509-ben Ferrarában tartózkodott — barátját s egyben Niccoló egy angol tanítványát, Richard Pace-t látogatta meg. A kilencvenes évektől kezdve ezen kulturális kapcsolatok, főként pedig a Polizianóval való levelezésének gyümölcse az 1492-től Plinius Nazuralis bistoriája körül kibontakozó többszereplős vita. A lenti levélváltáshoz kapcsolódóan adta ki Leoniceno 1492-ben De Plinii et aliorum in medicina 93