Oldal 86 [86]
OCR
sem mondhatom, mennyire ösztönöz, mennyire feltüzel az írásra mind ítéleted, mind óriási tudásod! Ugyanígy könnyen semmibe veszem, ahogy mindig is semmibe vettem a rosszindulatúak alkalmatlankodását és halva született balgaságait (hiszen már azelőtt füstbe mennek, hogy közzétennék őket) a te támogató leveleid révén, melyek a főnixnél is elevenebbek. Én viszont immár a tudós fők buzdító kiáltásaitól feltüzelve szállok pályám célja felé. Sőt, ha nincs ellenedre, gondoskodom róla, hogy egyéb írásaim között az utókor számára fennmaradjon örök emlékezete, nem mondanám, hogy műveltségednek (hisz erre nem igazán van szükséged), hanem a köztünk levő barátságnak. 2. Élj boldogul, Pittorio barátomnak add át üdvözletemet és Picóét is! Firenze, 1490. január 9. XXIII. Battista Guarino barátjának, Angelo Polizianónak 1. Kérlek, ne gondold, hogy dicséreteid közül azok a legjelentősebb magasztaló szavak, amelyek a hozzád írt levelekben szerepelnek. Hiszen sokkal jelentősebbek azok, amelyeket a bölcsészet tudósai könyved olvastán lelkük mélyén hangtalanul megfogalmaznak, vagy amikor egymás között vannak, rólad beszélgetve kimondanak. Egyhangúlag mondanak mindannyian minden jót, tudásodat dicsérik, magasztalják, csodálják. Senkit nem tántorít el attól az ára, hogy Misce/laneádat otthon bírja, s abból folytassa tanulmányait. Az a tudás valódi tárháza, amelyben fel sem merül a tetszelgés vagy a hízelgés szándéka. Annál inkább meglep kételkedésed abban, hogy írásaid révén kívánok-e halhatatlanná válni. Mintha nem is vér folyna az ereimben, s nem arra vágynék én is, ami az ember természetes hajlandósága! 2. Mégis arra szeretnélek figyelmeztetni vagy legalábbis kérni, hogy írásaidban a még élőket a lehető legkevesebbet csipkedd, illetve dicsérd meg (mert hízelgésnek ezt nem nevezném). Hiszen azontúl, hogy nem kedvez írója megítélésének, sokan vannak, akik az efféle kijelentéseket inkább az érzéseknek tudják be, mint hogy valós megítélésként fogadják. Ne gondold, hogy ezt véletlenül mondom. Igen gyakran hallom ugyanis, hogy mi kering másokról. Mindazonáltal ezekben a dolgokban szabadon hagyom számodra a vizsgálódást, hisz úgy vélem, te még többet látsz. 3. Tolmácsolom Pittorio barátom üdvözletét. le pedig szólj egy jó szót érdekemben a nagyszerű férfiaknak: Lorenzónak és Picónak. Élj boldogul! Ferrara, 1490. január 17. 84
