Oldal 70 [70]
OCR
XVII. Pomponio Leto Angelo Polizianônak"” 1. Az idő már úgy kívánja, Itália híres kiválósága, hogy visszaküldd Lucretius könyveit, hogy feddhetetlen férfiú módjára megtartsd ígéretedet. Petreiónak add át 22 hogy a Városba hozza! Ő nagyon megbízható, és társaságunk többi tagjával együtt szereti, tiszteli és nagyra becsüli nevedet és híredet. Hiszen akinek csak tiszta az ítélőképessége, 5 az örvendezve köszöntheti szäzadunkat, hogy olyan férfiakat szült, amilyeneket magukénak mondani őseink a legnagyobb dicsőségnek tartottak volna. Dolga végeztével Firenzébe megy, hogy téged gyakran láthasson, és szövegjavításaidról le se vegye a szemét. Bárcsak én is ezt tehetném! Amikor égre törő tehetségedről gondolkodom, nem is értem, hogy csapatom miért nem repül hozzád, hogy úgy mondjam, csókák és seregélyek módjára. 2. Elolvastam művedet, amelyben egyedülálló műveltséged révén úgy tűnik, mintegy feltámasztod poraiból az antikvitást. Ám most visszafogom magam. Nincs szükséged arra, hogy magasztaljalak: elég híres vagy a saját erőfeszítéseid révén. Csakugyan, ahányszor csak valami nagyszerű dolgot kell értelmezni, egyedül te, Poliziano, találod meg a megoldást. En már kifejtettem, mit gondolok éleslátó elmédről egy meglehetősen hosszú levélben, ámbár mi lehetne túl hosszú e tárgyban?" Gondolom, azért nem küldted még vissza Lucretius tankölteményét, mert lefoglaltak különféle tudományos feladataid. Esedezve kérlek: érd el, hogy Quirinusukhoz visszaterhessenek!!? 3. Van nálam néhány igen régi felirat, amelyeket ha meglátsz, teljesen elámulsz. Ezeket jóllehet a minap fedezték fel és ásták ki, már szerepelnek megfigyeléseid között. Ebből is rá kell jönnöm, hogy van benned valami isteni, úgyhogy lelked szikrája valóban az égből származik. Az istenek tartsanak meg! 4. Szólj egy jó szót érdekemben a Medicieknél, az irodalomtudomány patrónusainál, apánál és fiainál egyaránt. Aztán add át szívélyes üdvözletemet Démétriosnak.'”° Élj boldogul! Róma, május 28. 68
