Seite 50 [50]
OCR
Levelezés Ermolao Barbaróval Ermolao Barbaro (1453/54—1493) az egyik legjelentősebb velencei humanista, Aristotelés, Dioskuridés és idősebb Plinius szakértője, fordítója." Hatéves korától hasonnevű püspök nagybátyjától tanulta Veronában a latin és a görög nyelv elemeit, nyolcévesen apját kísérte el, aki Velence római követe volt, diplomáciai megbízatásaiban. Rómában Pomponio Leto és Iheodóros Gaza előadásait hallgatta. Veronába visszatérve, ahol apjával együtt töltötte be a fPodestá és a városkapitány tisztjét, a tizennégy esztendős Barbarót latin és görög grammatikus és lírikus teljesítményének elismeréseként 1468-ban az arra látogató III. Frigyes koszorús költővé avatta. 1471-ben a Velencei Nagytanács tagjává választották, de a következő éveket inkább a padovai egyetemen megkezdett tanulmányaival, mint a politizálással töltötte. 1472-ben apját Nápolyba kísérte, aki az Aragóniaiak udvarában töltött be követi szolgálatot, itt tizennyolc évesen írta első elmélkedését De coelibatu címmel. Padovába visszatérve húszévesen latinra fordította Ihemistios összes műveit. 1474-ben doktorált Padovában filozófiából, három évre rá polgárjogból és egyházjogból. Nyomban kinevezték ugyanott az etika tanszék professzorának, ahol eredetiben olvastatta diäkjaival Aristoteles Nikomachosi etikáját. 1474—75ben készítette az előbbihez, 1475—76-ban a Po/izikához irt kommentarjait, az ezekből készített kivonatat Epitome librorum Aristotelis ethicorum címmel, valamint 1478—79-ben fordítását a Retorikaböl. A Poetikat is ekkor emendälta. 1479-ben a Venetöban idözö Polizianöval szorosabb barätsägot kötött. A következő évtizedben számos politikai megbízatást kapott. Immár saját feladatokkal indult el, amikor 1480-81-ben Rómába, 1485-ben Milánóba kísérte el apját annak követi szolgálatában. 1483-tól velencei szenátor lett; ezt követően különféle vezetői tisztségeket töltött be. 1486-ban III. Frigyes császárhoz és fiához, Miksához, a rómaiak választott királyához küldik ki Brugesbe, ahol az uralkodók előtt ünnepélyes beszédet mond. 1488-89-ben a velenceiek milánói, 1490 májusától római követe. Rómába menet Firenzében és Sienában is időzik, ahol meglátogatja Lorenzo de Medicit és a köréhez tartozó humanistákat, így Polizianóval is találkozik. Gyökeres változást hozott életében az, hogy 1491. március 6-án VIII. Ince pápa Aguileia érsekévé nevezte ki. A kinevezés ugyan megtisztelő volt, 34 Emilio Bigi: Ermolao Barbaro, DBI, Volume 6, Roma, Istituto dell’ Enciclopedia Italiana, 1964, 96-99. https://www.treccani.it/enciclopedia/ermolao-barbaro_%28DizionarioBiografico%29/ (Letéltés: 2022. november 13.) 48
