Seite 37 [37]
OCR
egyenesen Firenzébe, ennek okairól egy 1484. december 6-án Ermolao Barbarónak írt levelében számol be.? A padovai évek során alaposan elmélyült a peripatetikus filozófiában és annak különféle értelmezéseiben, a skolasztikus megközelítésekben és a radikális averroizmusban, így most idejét látta a platonikus tanok alaposabb megismerésének. A levélben felfedi azt az élete végéig dédelgetett tervét, amelynek megvalósítására a De enzte et uno fennmaradt töredéke a tanú, hogy kimutassa Platón és Aristotelés tanainak a szavak szintjén túlmutató, lényegi egyezését. Firenzei tartózkodása alatt a húszas évei elején járó Pico egyenrangú tagja lett az ottani humanista és filozófus közösségnek: Lorenzo, Poliziano és Ficino egyaránt szuperlatívuszokban beszél tehetségéről és megszerzett hatalmas tudásáról. Ficino egy 1485-re datálható, Domenico Benivieninek írt levele híven beszámol a Pico házában zajló termékeny vitákról, ahol a firenzeieken kívül Elia mellett két másik görög—héber tanára csatlakozott Picóhoz, egy bizonyos Ábrahám és a szicíliai kikeresztelkedett zsidó gondolkodó, Flavio Mitridate, azaz Sámuel ben Nissim Abul-Farag (1445 k. — 1489 k., keresztény nevén Guglielmo Raimondo Moncada), aki számos kabbalisztikus művet fordított le a számára. 1485 äprilis-jüniusära megy vissza az a stílust és a tartalmat illető nagy jelentőségű vitája Picónak, amelyet levélben folytatott Ermolao Barbaróval.? A velencei humanista kikelt a korabeli skolasztikusok, a , teutonok" romlott latinsága ellen, akik úgymond , koszosak, nyersek, bárdolatlanok, barbárok", ám Pico védelmére kelt a korai és kései skolasztikusoknak, és a gondolat érvényét helyezte előtérbe a formai szépség ellenében. Az 1485—86-os telet Firenzében töltötte; Flavio Mitridate segítségével tanult héberül, arabul, és a kabbalában is elmélyült. 1486 májusában egy arezzói kaland után Perugiában, majd a pestis miatt Frattában készül fel a párizsi útja óta tervezgetett római filozófiai kongresszusra. Itt állítja össze a 900 Zezist &s a nyitébeszédnek szänt Oratiöt, amely k&söbb De hominis dignitate [Az ember meltösägäról] címen vált híressé. Közben, mintegy mellékesen írja meg újplatonikus kommentárját a Perugiába is vele tartó barátja, Girolamo Benivieni Canzona del! amore [ Dal a szerelemről] című költeményéhez, amely egyébként Ficino Lakoma-kommentárjának ihletésére íródott. Ebben némi kritikával illeti Ficinöt, és beszámol egy Poétikus teológia megírásának tervéről. Frattában is mellette van Elia del Medigo, akivel Averroés-szövegeken dolgozik együtt. 3 Giovanni Pico della Mirandola: Opera omnia, Basileae, per Henricum Petri, 1557, 368-369. 33 Uo., 351-358. 35
