Seite 15 [15]
OCR
és köszönetet mond Manuele Adramitteno, Pico görögtanárának számára is továbbított csodaszép leveléért, majd Homéros és Plautus mondásait szövegébe fűzve élcelődik. A következő, ötödik levél (I, 7) szintén Polizianótól jött, ebben egy görög epigrammáját közli, amelyben azzal a hírrel játszott el, mely szerint Pico elégette szerelmes elégiáit — most utólag is dicséri őket prózában, a versben pedig az elégiákat megszemélyesítve dorgálja azokat, amiért Picót megkísértették. A hatodik levél (I, 8) bizonyíték arra, hogy Poliziano az általa válogatott levelekből tudatosan szerkesztett egy újabb egészet, ahol a levelek sorrendjének is van jelentősége, mert bár a téma és a dátumok elhagyása miatt úgy tűnhet, hogy ez az előző levélre válaszol, valójában két évvel korábban, 1481ben keletkezett, amikor Pico még csak tizennyolc esztendős volt. Ebben Poliziano korábbi dicséreteire reagál, és levele az ókori szerzők nyomán a humanisták kötelező szerénységének (olykor álszerénységének) a mintapéldája. Mielőtt Poliziano latin és görög irodalmi tanulmányait az egekbe dicsérné, egy fricskát azért megenged magának vele kapcsolatban: mivel egyelőre nem tud a költészet és a filozófia között választani, Polizianót fogja utánozni, aki görög munkáiban latinosnak, latin tanulmányaiban pedig inkább görögösnek mondja magát. Végül kora egyik legjelentősebb tudósának nevezi, és munkára buzdítja. A következő levélfüzér (I, 9-14) Poliziano szellemi ikertestvérével, Ermolao Barbaróval folytatott levelezéséből készített válogatás. Ugyanabban az évben, 1454-ben születtek mindketten, és egy év különbséggel, fiatalon haltak meg, Barbaro 1493-ban pestisben, Poliziano 1494-ben arzénmérgezésben. Minden itt szereplő levél szövetségüket, közös eszményeiket és céljaikat hangsúlyozza, mondhatni a klasszikus latin és görög tanulmányokban szinte afféle Dioskurosok, latinosan Castor és Pollux ők ketten. (Ezt kivételesen nem ők és nem is kortársaik állították róluk, hanem a fordító szerény véleménye.) Az első két levél (I, 9-10) 1484 őszén gyakorlatilag e szövetség megalapítása és rögzítése, amelyet érdekes módon Barbaro kezdeményezett. Ez pusztán amiatt nagy jelentőségű, hogy a velencei szenátor nemesi származása, társadalmi rangja és politikai tevékenysége révén felette állt ugyan Polizianónak, tudományos eredményeiket illetően azonban teljesen egyenrangúnak ítélte őt. A következö levelpär (I, 11-12) 1488 januär-februärjäböl való, és egyrészt a mär emlitett szövetseg gyönyörü megerösitese, &ppen annak pompäs irodalmi és latin nyelvi kifejezése révén, másrészt Barbaro üjabb csapäsiränyänak tanúja, amikor is természettudományi vonalon Dioskuridésszel és idősebb Plinius Naturalis biszoriájával kezdett el foglalkozni. A levél apropója ugyan13
