Oldal 10 [10]
OCR
Nos, annak ellenére vagy talán éppen azért, mert Itália egyik legelismertebb humanistája volt, irigyei vagy éppen ellenségei is akadtak. Csodagyerekként kezdte, és a Mediciek, Európa egyik leggazdagabb családjának pártfogoltja lett. Karrierje egyenesen ívelt felfelé — huszonhat évesen a legjelentősebb humanista központ, a Studio fiorentino (a firenzei egyetem) poétika és retorika tanárává nevezték ki. Kevésbé tehetséges és némileg türelmetlen tanítványai nehezen viselték a mindig teljességre törekvő profeszszor szárnyalását és erős késztetését a kortársakkal való versengésre." Es valóban, Poliziano készen állt még az ókoriakkal való vetekedésre is, és véleménye szerint ez volt az igazi mérce, amelyet kortársainak is célul kellett kitűzniük maguk elé. A vele egyidős Ermolao Barbaro köré csoportosult új velencei-padovai filológus iskola Aristotelés-kutatásai és eredményei nyomán Poliziano ugyanazt a magas filológiai felkészültséget és pontosságot követelte meg a költők és prózaírók kiadásaival és fordításaival kapcsolatban is, és akik ezt az igényességet nem követték, azokat kíméletlen kritikával illette. Emiatt Poliziano és több, Nápolyban vagy másutt Itáliában élt költő és humanista között feszült kapcsolat alakult ki. Michele Marullo mestere, a kevésbé alapos Iheodóros Gaza miatt fújt Polizianóra, aki számos alkalommal kritikával illette annak munkáit. Poliziano tanulmánykötete, az első Misce/lanea egyes cikkei közül pedig pl. a Catullus Passer-verseit magyarázó írása több nála idősebb kutató, mint Battista Guarino és Gioviano Pontano, eredményeire tromfolt rá, vagy (híveik állításai szerint) emelte be azokat, jelzés nélkül. Michele Marullo és Jacopo Sannazaro epigrammákat költött, ? Giorgio Merula pedig vitairatot fogalmazott kifejezetten Poliziano és új stílusú tanulmányai ellen." Látható tehát, hogy leveleinek kiadásával Poliziano saját megtépázott hírnevét is igyekezett helyreállítani. r Läsd Francesco Pucci ( Poliziano firenzei tanítványa az 1483—1484-es tanévben, aki később Nápolyba költözött) levelét Bernardo Michelozzihoz, in Mauro de Nichilo: Poliziano e Pontano: una polemica a distanza, h. n., 2011, 30-31. https://www.academia.edu/11232410/ Poliziano_e_Pontano_una_polemica_a_distanza (Letöltes: 2022. november 13.) Michele Marullo: Epigrammata III, 11, 19, 27, 29, 34, 45, 50, in Michaelis Marulli: Carmina, ed. Alessandro Perosa, Turici, in aedibus Thesauri mundi, 1954. Sannazzaröra vonatkozdan lasd Vincenzo Fera: II dibattito umanistico sui Miscellanea, in Agnolo Poliziano poeta scrittore filologo, Atti del Convegno Internazionale di Studi, Montepulciano 3—6 novembre 1994, a cura di Vincenzo Fera — Mario Martelli, Firenze, Le Lettere, 1998, 349. Laura Perotto Sali: Lopuscolo inedito di Giorgio Merula contro i Miscellanea di Angelo Poliziano, Inzerpres, vol. I, 1978/1, 166. Lasd még Renata Fabbri: La inedita epistola di dedica del Merula al suo In Politianum, Rendiconti dell’ Accademia dei Lincei, Classe di Scienze morali, VIII. sorozat, 1979/34, 91-97. D w
